Agárdi Péter: József Attila, a közös ihlet. Egy irodalmi centenárium tükre és anatómiája - Critica (Budapest, 2010)
Függelék
Az az „igazi József Attila" tehát, akinek a bemutatására a centenárium évében törekedett több külföldi fordító és szerkesztő, az említett értelmezői fordulatok egyoldalúságaitól, kisajátításaitól és erőltetettségeitől kellett mentesnek maradnia. Mindenképpen örvendetes tény, hogy a „hosszú József Attila-centenárium" idején, a 2000 utáni évtizedben közel húsz fordításkötet látott napvilágot. Az „új szemlélet" meglétén túl természetesen és szükségszerűen minden új válogatásnál, első vagy új ráfordításnál igazi kihívás, hogy a József Attila-művek hiteles tolmácsolásához az eddigieknél pontosabb poétikai megoldásokat találjunk, méghozzá úgy, hogy a „végeredményt" az eredeti jelentése és hangzása iránt tanúsított hűségen túl a célnyelven is teljes jogú, olvasható költeményként lehessen elismerni. Az elkészülő fordításokon mindemellett a „rímképletet, lejtéseket, ütemszámlálást, magyaros verselést, felező nyolcasokat stb. kellene számon kérni. Hallatlan képiséggel, szokatlan gondolati asszociációkkal, stiláris sokszínűséggel, nyelvteremtéssel, zeneiséggel, maximális megkomponáltsággal együtt »kellene« mindennek megszólalnia idegen nyelven"17 - érvel Szondi György; csakhogy - folytatja - a célnyelv erre általában csupán egyes elemeiben képes, de egyszerre mindezt megoldani a lehetetlent kísértő vállalkozás. Hasonló megfontolásokról adott számot Vjacseszlav Szereda műfordító és irodalomtörténész, a centenáriumra kiadott, terjedelmét és színvonalát tekintve is impozáns Na vetke pusztoti (A semmi ágán) című orosz nyelvű József Attila-kötet válogatója és szerkesztője.18 „József Attila méltó oroszországi bemutatásának gondolata sok éve foglalkoztat" - írta az örökösöket képviselő Makai Ádámnak címzett magánlevelében.19 „Miután a kötet elkészült, úgy értékelem, sikerült az az elgondolásom, hogy az 1962-es Kun Ágnes-féle József Attila kötethez képest jelentős lépést tegyünk az igazi József Attila megismerése felé orosz nyelvterületen. Rengeteget dolgoztam a fordítókkal József Attila poétikai sajátosságainak megfejtésén, egyes fordításokat csak 4-5. nekifutás után fogadtam el. [...] Egy sor olyan kulcsfontosságú verset sikerült jól lefordítani vagy újrafordítani (a Medáliák, az Oda, az Elégia, a Reménytelenül, a Külvárosi éj, a Téli éjszaka, az Eszmélet, a »Költőnk és Kora«, a [Karóval jöttél...] stb.), amelyek korábban 314