Agárdi Péter: József Attila, a közös ihlet. Egy irodalmi centenárium tükre és anatómiája - Critica (Budapest, 2010)
Függelék
az újonnan megjelenő fordítások ürügyén, de reflektálva a József Attiláról született idegen nyelvű szakirodalomra is. A külföldi József Attila-recepciót feldolgozó munkák közül az eddigi legteljesebb összefoglalást a „Híres vagy, hogyha ezt akartad... ” József Attila recepciója külföldön című - a korábbiakban már említett - kötet nyújtja, mely a bolgár, a finn, a svéd, a horvát, a lengyel, a szlovák, a román, a spanyol, a török, a német, a brit, a francia, az olasz, az ukrán és az orosz recepció évtizedeiről közöl egy vagy több tanulmányt, cikket, interjút. Az elkészült összefoglalás persze messze nem ad teljes képet József Attila külföldi, illetve idegen nyelvű recepciójáról, hiszen nem számol be József Attila műveinek olyan „kisebb", talán marginálisnak is tekintett recepcióiról, mint amit a holland, portugál, eszperantó, észt, örmény ruszin, cseh, cigány stb. fordítások képviselnek. A kötet hátterében a Balassi Intézet Vendégoktatói Irodájának 2004 őszén meghirdetett, József Attila külföldi recepciójára irányuló nemzetközi kutatási programja állt. A kezdeményezés annyiban tért el a korábbi kapcsolattörténeti kutatásoktól, hogy párhuzamosan több nyelvterületre koncentrált, így az addigiaknál sokkal szélesebb számadást tudott készített a vizsgált problémáról, József Attila költészetének külföldi fogadtatásáról. A kötet készítőinek szándéka szerint e „körkép segítségével az olvasó egyszerre látja, mit jelent a német, horvát, török, bolgár, angol, finn és latin-amerikai olvasó számára József Attila, hogyan él ezekben a kulturális közegekben a nagy magyar költő életműve. Lehetőséget ad egyben arra is, hogy felmérve a magyar kultúra egy kiemelkedő képviselőjének jelenlétét egy adott kultúrában, képet alkothassunk a magyar kultúra egészének ismertségéről vagy annak hiányosságairól."34 A kiadvány a 2005. augusztus 22-23-i lektori konferenciára jelent meg, s kiadását 300 példányban a Balassi Intézet saját forrásból fedezte. E példányszám ismeretében persze kétséges, hogy a nagy volumenű kutatási vállalkozás eredményeképpen létrejött kiadvány, amely mégiscsak a centenárium emblematikus „hivatalos" kiadványa akart lenni, el tud(ott)-e jutni az eredetileg megcélzott olvasók széles közönségéhez, vagy ismét az történt, mint a József Attila-népszerűsítésben gyakorta - legalábbis a külföldiben -, hogy a kötet csak egy szűkebb, inkább szakmai, mint 319