Agárdi Péter: Nemzeti értékviták és kultúrafelfogások 1847–2014 (Budapest, 2015)
A BALOLDALI, ILLETVE SZOCIALISTA KULTÚRAFELFOGÁS - József Attila
172 Klebelsberg Kuno − a költő szerint képmutatóan kettős − kultúrnemzet-felfogása ellen. Egyúttal a plebejus, paraszti-népi orientációjú, antikapitalista tartalmú és indulatú, a kommercializálódást elítélő kultúrkritika fölmutatásának alkalma is: „amíg Ady Endre műveit megfizethetetlen árak zárják el a nép legszélesebb magyarságától, az úgynevezett »művelt nyugat« tehetetlenül üres vacakjaival rombolják nemzetünk ízlését példányonként egy villamosjegy árán [...]. A Bethlen-kormány [...] az irodalom területén buta és korlátolt fércművek behozatalával, [...] a behozott szemétnek olcsó tömegcikké való emelésével vágja agyon a szegénységben immég érintetlenül élő nemzeti magyar szellemet”. Ez a kultúrkritika 1930-ra továbbvisz az ott és akkor folklórközpontú népi-nemzeti ideológia kulturális „stratégiá”-jának kidolgozásáig: a Fábián Dániellel együtt alkotott Ki a faluba című röpiratig. 350 Ez a népies kultúrafelfogás ott munkál az ez idő tájt született olyan cikkeiben is, mint az Új Magyar Föld és − néptelen sza vak, a Századunk ba szánt, kéziratban maradt vitacikk ([Tisztelt Szerkesztőség!...]) s a legmarkánsabban a Magyar Mü és Labanc Szemlé ben. 351 A Magyar Mü és Labanc Szemlében − amely gúnyiratnak is műfaji remeklés − a népköltészeti orientáció védel mében hangzik föl a hivatalos Klebelsberg−Szekfű-féle konzervativizmussal szemben álló radikális fiatal értelmiség önérzetesen ironikus-gyengéd credója: „a M[agyar]. Szemle hanyatt-homlok iparkodik megóvni fiatalságunkat a nevetséges szocializmustól − tehát lepocskondiázza a népköltészetet, úgy, hogy attól koldul. A »nevetséges szociálizmus« igen bajos fogalmi kapcsolat, meg is oldom akként, hogy a nevetségestől óvakodjék csak a Méltóságos Szemle, a szociálizmusra pedig majd figyelmesen és népünk jövőjét nyitogató szeretettel vigyázunk mi magunk”. 352 A népies-nemzeti műveltségkoncepció − maradandó és sebezhető tételeiben egyaránt − később, a következő évtizedben a népi írói mozgalom képviselőinél teljesedik ki, a plebejus kultúrafelfogás viszont József Attilánál addigra a paraszti-nemzeti ihlet mellé − részben azt korrigálva, meghaladva − már magába integrálta a proletariátus, az osztályharc marxi értelmezésének argumentumait is. S közvetlenül is nyílt vitába keveredik a népies-nemzeti szemlélet zavarosságaival, egyoldalúságaival, hogy azután 1936–1937-ben a Hazám ban lírába építve méltassa a népi írók falukutató és kurzusellenes érdemeit. Mindenesetre József Attila életműve is érzékeny terepe a népi-nemzeti és a baloldali, szocialista kultúrafelfogások útelágazásainak és plebe jus közös nevezőjű találkozásainak . De térjünk vissza 1929−1930-ba. József Attila néhány hónappal későbbi, immár illegális kommunista kötődésre valló „szabadelőadása”, illetve az ebből készült tanulmány, az Irodalom és szocializmus 353 megőrzi a 350 JATC I, 301–313. és JATC II, 252–276. 351 Valamennyit lásd JATC I. 352 JATC I, 255. 353 JAÖM III, 78–100. Az Irodalom és szocializmus textológiai rekonstrukcióját és értelmezését Tverdota György végezte el, egyelőre kéziratos munkáiban, melyek a József Attila-próza 1930 utáni