Agárdi Péter: Nemzeti értékviták és kultúrafelfogások 1847–2014 (Budapest, 2015)
A BALOLDALI, ILLETVE SZOCIALISTA KULTÚRAFELFOGÁS - Mónus Illés, Fejtő Ferenc és a szektásság
168 is érvényesítette, kibontotta ezt az új felfogást.338 Eközben a progresszív magyar ér telmiségiek tágabb (korántsem csak a baloldali) körét „csábította” a szocialista lapok hasábjaira, hozzájárulva az antifasiszta szellemi-politikai összefogás kialakulásához. „Nyugat-európainak lenni, az emberiség eddigi közös küzdelmeiben érvényre jutott nagy eszmékhez hűségesnek maradni s a divatos korporációs kísérleteknek ellenállni méltó és értelmes feladat” – írta 1938 májusában.339 A szocializmust – miközben bízott abban, hogy a tőkés kizsákmányoló berendezkedést emancipációs rendszerként váltja majd föl – a harmincas évek második felétől-végétől, a nemzetközi és hazai politikai horizont elsötétedésekor Mónus egyre inkább „magvető munká”-nak, tehát tágan értelmezett kulturális küldetésnek tekintette. 340 A számára is végzetesnek ígérkező második világháború alatt, 1943 környékén pedig egy kis baloldali értelmiségi körrel együttműködve kidolgozza a szociáldemokraták gazdasági, társadalmi és kulturális programját a háború utánra. S ez az értelmiségi „szerepfelfokozás” sok tekin tetben analóg Németh Lászlóéval és Márai Sándoréval, jóllehet alapvető ideológiai ellentétek is voltak közöttük. A Mónus Illés-féle stratégiai és értelmiségpolitikai innováció adott ösztönzést Fejtő Ferenc teoretikus vénájú közírásának kibontakozásához is. Fejtő ekkori tanulmányai – egyebek mellett – a humanizmus és a felvilágosodás tradícióival kapcsolják össze a szocializmus történelmi és aktuális értékkészletét, a szociáldemokrácia küldetését. Meglehetősen nagy visszhangot, a szélsőbaloldalon erős ellenzést is keltettek Fejtő azon esszéi, amelyekben a polgárság ról, a szocializmus és a „polgáriság” viszonyáról értekezik. A marxi történelemfilozófia szellemében méltatja a polgárság forradalmi és a citoyen etikai tradícióit. Szocialistaként bírálja a korabeli burzsoáziát, de elutasítja a feudális-rendi vagy szélsőjobboldali és a szektás kommunista előjelű „polgárellenességet” is. Értelmiségi öniróniával és baloldali daccal vallja meg több írásában is: „polgár vagyok és szocialista”. 341 A baloldali, szocialista kultúrafelfogás progresszív, nyitott mintázatai mellett dominánsabb volt a másik, a bezárkózó, az agitatív, az utilitarista változat. Ez a kul túrát propagandára, ideologikus eszközszerepre lefokozó nézetrendszer nem igényel ter jengős dokumentációt, elegendő Kun Bélára és emigrációbeli híveire, a József Attilát lefasisztázó moszkvai platformosokra és az itthoni botfülű stréberekre utalni. Találkoztunk már, s találkozni is fogunk még e felfogással, amikor e szemlélet progresszív vitapartnereit idézem. Mindazonáltal nem intézhetjük el puszta megbélyegzéssel: 338 Például Mónus Illés, A szocializmus világképe, Budapest, MSZDP, 1937. In Mónus Illés váloga tott írásai, szerk. Szabó Ágnes, Pintér István, Budapest, Kossuth, 1988, 361–368. 339 Mónus Illés, Új kormány – új helyzet, Népszava, 1938. május 15. 340 Mónus Illés, A magyar munkásmozgalom feladatai, Szocializmus, 1935. 9. sz. 389–395. In Mónus Illés válogatott írásai, szerk. Szabó Ágnes, Pintér István, Budapest, Kossuth, 1988, 301–309. 341 Például Fejtő Ferenc, Érzelmes utazás, Budapest, Cserépfalvi, 1936; Budapest, Magvető, 19892 ; Uő , Szocializmus és humanizmus, Szocializmus, 1936. 12. sz. 576–586.; Uő , A polgárellenességről, Szocializmus, 1938. 6. sz. 267–276.