Agárdi Péter: Nemzeti értékviták és kultúrafelfogások 1847–2014 (Budapest, 2015)
A BALOLDALI, ILLETVE SZOCIALISTA KULTÚRAFELFOGÁS - József Attila
170 Lukács György több írásában is önkritikusan jellemezte ennek a messianisztikus szektásságnak a bürokratikus szektásságba való átfordulását, majd romboló hatását. 345 Az utóbbi folyamat diktatórikus megvalósításához ugyan Lukács György teoretikus és kritikusi munkásságának egy-egy – akár valóban vitatható, akár eltorzított – tételét is fölhasználták (például szűkös realizmusfelfogását), de ezt maga Lukács György is alaposan megszenvedte. Az ellenzéki mozgalmakhoz és ideológiákhoz szorosabban vagy lazábban kötődő baloldali közírás merevségeit olykor lehet mentegetni, főleg hogy képviselőiknek jócskán kijutott a hatalom cenzurális vagy más üldözési akcióiból. A tág baloldali kultúrán belüli áramlati, irányzati értékkollíziók is természetesek voltak, még a „leliberálisozott” polgári demokratikus, urbánus felfogásokkal, például az 1910 körüli, majd az 1929 utáni Nyugat tal folytatott polémiasorozat is. Az azon ban már „nem menthető”, hogy gyakran élesebb volt a vita a legközelebbi irányzat és felfogás képviselőivel, mint a valódi ellenféllel, a jobboldali nézetek hatalmi képviselőivel. S még riasztóbb volt, amikor a hatalomra került szocialista vagy kommunista irányzat a politikai praxisban – többnyire a nemzetközi körülményekre, a külső kényszerekre hivatkozva, de olykor szinte mámoros elvakultsággal – érvényesíteni is kezdi utilitarista és agitatív kultúrafelfogását, kirekesztve a hiteles minőséget (sőt baloldali értékeket is), sőt szellemi abortusszal semmisítve meg. JÓZSEF ATTILA A Kunfi Zsigmondtól idézett baloldali kultúrafelfogásban felcsillanó ontológiai, axiológiai és etikai üzenet tovább hullámzik a későbbi évtizedek szocialista, szociáldemokrata művelődési eszmélkedéseiben. Föltűnik a harmincas évek szocializmusértelmezéseiben is. József Attila már egyik korai könyvkritikájában, 1928-as Nyu gat-recenziójában megfogalmaz egy, a költészetre és a szociáldemokráciára egyaránt vonatkoztatott szigorú igényt, amely későbbi művészetbölcseleti eszmélkedéseinek egyik alaptételét is megelőlegezi: „A formai szempontoktól eltekintve, minden szocialista pretenzióval [igénnyel] fellépő költővel kapcsolatban – éppen a szocializmus érdekében – elsősorban azt kell megvizsgálni, hogy mennyiben élte át a szocializmust mint költészetet, vagy pontosabban szólván, eszmei tartalmát mennyiben sikerült lelkivé váltania. Ez fontos szocialista szempontból, mert anélkül még a munkásság osz tályharca is válhat szocializmusellenessé, és fontos nem-szocialista szempontból, mert egy tömegmozgalom emberi mélységét méri.”346 Néhány évvel későbbről, a harmin cas évek elejéről így felel erre egy töredék: „Ha egy osztály a maga sajátos életérzését 345 Például Lukács György, Előszó [1969. október], in Uő , Utam Marxhoz. Válogatott filozófiai tanulmányok, szerk. Márkus György, Budapest, Magvető, 1971, I, 9–31. 346 József Attila, Egyszerű énekek. Brichta Cézár versei, in József Attila összes művei, III. Cikkek, tanulmányok, vázlatok, s. a. r. Szabolcsi Miklós, Budapest, Akadémiai, 1958, 10–11. [a továbbiak ban: JAÖM].