Agárdi Péter: Nemzeti értékviták és kultúrafelfogások 1847–2014 (Budapest, 2015)
POLGÁRI LIBERÁLIS, MODERN, URBÁNUS KULTÚRAFELFOGÁS - A Nyugat és Ignotus
85 A NYUGAT ÉS IGNOTUS Ignotus esszéista és publicisztikai munkássága – bár korábban is elég sokat foglalkoztak vele – újabban innovatív kutatások tárgyává kezd válni. Nem csupán mint a Nyugat előzményeinek harcos publicistája, mint szuverén „impresszionista” kritikus, avagy a Nyugat főszerkesztőjeként kifejtett munkássága izgalmas, hanem életrajzá nak „irodalomszociológiai dimenziója”, a Babits vezette Nyugat tal kibontakozott konfliktusa és a József Attilához fűződő viszonya is.141 Még jórészt feltáratlan viszont az emigrációjában született, német nyelvű publicisztikája. Mindazonáltal ismertek küzdelmei a századforduló és a századelő konzervatív, sőt előítéletes kultúrafelfogásával, a modern, „városi” művészet és a – többnyire félreértett – l’art pour l’art védelmében, a perzekútor-esztétika ellen. A Nyugat beköszöntőjeként megjelent Kelet népe érzékeny liberális szerkesztői ars poetica. Mindössze két fontos írásából idézek, az egyik a jobboldali szűkítő-kirekesztő irodalmi nemzetfelfogással vitatkozik, a másik balra polemizál, egy szociáldemokrata kritikus tematikus elvárásaival szemben. A Nemzeti-e mai költészetünk? című esszé 142 az alkotóegyéniség, a művészi auto nómia védelmében, a nemzeti karakter és kultúra dogmatikus felfogása ellen építette föl a magyar liberalizmus „kánon nélküli kánonját”, kimondatlanul is hozzászólva az Ady körüli irodalmi háborúsághoz. Az igazi művész – írja Ignotus – a hivatalos tilalmakkal, a politikával, a cenzúrával, a jó vagy rossz osztályzatokkal szemben „úgy dolgozik, ahogy a tehetsége, a származása, az érzése, az egyénisége tudni adta. Neki nem kötelessége sem másnak, sem másmilyennek lenni, mint ami – s ha vannak, akik szeretnék, ha a magyar költészet is abban az értelemben volna nemzeti, mint a francia, s ha lehetséges és ha jó az, amit szeretnének, akkor e politikai kívánságokkal ne a költőket zaklassák, hanem a politikát, hogy teremtse meg (ha tudja s ha van hozzá ereje, ötlete, bátorsága, nagylelkűsége és elfogulatlansága) azt a homogén magyar nemzeti társadalmat, mely egyedül teremthet nemzeti irodalmat. Ezek után pontosan felelhetek arra a, még egyszer mondom: nem művészi, hanem politikai természetű kérdésre: Nemzeti-e a mai magyar irodalom? Az is, nem is. 141 Például Angyalosi Gergely, Ignotus-tanulmányok . Közelítések az „impresszionista” kritika prob lémájához, Budapest, Universitas, 2008; Tverdota György Nyugat -tanulmányai (lásd a Felhasznált irodalmat). Lengyel Andrásnak pedig több új cikke sejteti (Holmi, 2014. 8. sz. és Kalligram, 2014. 9. sz.), hogy alapos könyv készül műhelyében, miközben évtizedek óta foglalkozik a fiú, Ignotus Pál, az apjánál militánsabb liberális írástudó munkásságával is. Ez utóbbiról publikált új tanulmánya: Az utóvédharcos liberalizmus vakfoltja. Ignotus Pál gondolkodásának szerkezetéről, Holmi, 2013. 11. sz. 1351–1360. 142 Ignotus , Nemzeti-e mai költészetünk? [1908], in Ignotus válogatott írásai, szerk. Komlós Ala dár, Budapest, Szépirodalmi, 1969, 628–633.