Andor László - Berend T. Iván - Erdős Tibor - Földes György - Havas Péter - Matolcsy György - Surányi György - Szigeti Péter: Akik nyomot hagytak a XX. századon 1.. Eszmetörténeti előadások - Akik nyomot hagytak a 20. századon (Budapest, 1996)
Földes György: Előszó. A centrum, a periféria és az ember
Előszó A centrum, a periféria és az ember „Érzitek-e a XXV. századot?” - kérdezte még optimistán József Attila, amikor csak az első negyede telt éppen le a huszadiknak, amelynek nem sokkal később áldozata és egyben egyik koronatanúja lett. Erezzük-e, „tudjuk-e” a 20. századot - aggályoskodik a történész. Megvan-e már a szükséges távlat, van-e megfelelő nézőpont, hogy az esztétikai-művészi átélés és a mindennapi tapasztalat mellé bátran léphessen a tudományos megismerés? Vagy, hogy megkímélje magát a kudarctól, a társadalomtudomány inkább arra hivatkozzon, hogy nincs ok a sietségre, hiszen még van mit lapoznunk naptárunkban, hogy még sok-sok adatra van szükségünk az ítéletalkotáshoz, még fel kell dolgoznunk valamennyi e korban élt nemzedék életélményeit. De akkor kezdjük a tapasztalásnál; mit válaszolna a kérdésre, milyennek látta, látja századát az, aki talán a legilletékesebb, az, aki végigélte. Már az is elgondolkodtató, hogy a lehetséges válaszadók nagy valószínűséggel olyan tájak, népek lakói közül kerülnének ki, akik úgymond kimaradtak az események fő sodrából. Hosszú életüket vagy viszonylagos elszigeteltségben töltötték, vagy netán szerencséjük volt, és túlélték a világháborúkat, a forradalmakat. Kedvező genetikai-biológiai és éghajlati adottságok mellett a geopolitikai tényezők lehetővé tették számukra az egészséges életet. 7