Andor Tamás - Kende Tamás - Szabó B. István: Bacsó-könyv (Budapest, 2007)
Andor Tamás: Pályád emlékezete
VUKÁN GYÖRGY acsó Péterrel 1969-ben kezdődött el együttműködésünk A tanú című film kapcsán, és a mai napig tart töretlenül. Kerényi Gabi, a filmgyár kitűnő és agilis zenei főnöknője ajánlott Bacsónak zeneírásra, minthogy az azt megelőző időkben mint zongorista, zenésztársaimmal együtt számtalan zenefelvételen vettem részt, és feltűnő módon a büfé helyett a szünetekben is muzsikáltunk, kihasználva a hangszerlehetőséget. Improvizáltunk. Állítólag feltűnően jól, ezért gondolta Kerényiné: ha így improvizálok, akkor talán írni is tudok. Akkoriban nem volt zongorám. Évekig, mert szegény voltam, és egy cselédszobában laktam, egy kinyitható kártyaasztal, heverő és vaskályha társaságában. Tanítottam ugyan a Zeneakadémián, és ott néha volt alkalmam hangszerhez jutni, mégis alapvetően az abszolút hallásomra kellett hagyatkoznom. A tanú legendás körülmények közt született. További utóélete is legenda. Több mint tíz évig nem mutatták be. így indult filmzeneírói karrierem... cca. 130 filmzenéig meg sem álltam, és egyedüli vagyok, aki ezért Balázs Béla-díjat kapott mint zenész. A filmgázsiból vettem meg 1970-ben, 5 év után a pianinómat, amely ma is a zongorám. Péterrel az idők folyamán mély emberi barátság alakult ki köztünk, rengeteg mindent csináltunk együtt. Például a 2000-ben bemutatott Black Advent operám könyvét is ő írta. Csináltunk filmmusicalt, számos filmdalt, finom kajákat, nagy bulikat. Három gyermekének a keresztapja is én vagyok. Egymás mellett álltunk a nehéz napokban, családtagok elvesztésekor, betegségek esetén és minden bajban segítettük egymást. Az a tény, hogy tucatnál több filmet csináltunk azóta, már szinte semmiség... Életem részévé vált. Köszönöm. vukángyuri Bacsó Péter és Vukán György (1998)