Andor Tamás - Kende Tamás - Szabó B. István: Bacsó-könyv (Budapest, 2007)

Andor Tamás: Pályád emlékezete

VUKÁN GYÖRGY acsó Péterrel 1969-ben kezdődött el együttműködésünk A tanú című film kapcsán, és a mai napig tart töretlenül. Ke­­rényi Gabi, a filmgyár kitűnő és agilis zenei főnöknője ajánlott Bacsónak zeneírásra, minthogy az azt megelőző időkben mint zongorista, zenésztársaimmal együtt szám­talan zenefelvételen vettem részt, és fel­tűnő módon a büfé helyett a szünetekben is muzsikáltunk, kihasználva a hangszerle­hetőséget. Improvizáltunk. Állítólag feltű­nően jól, ezért gondolta Kerényiné: ha így improvizálok, akkor talán írni is tudok. Akkoriban nem volt zongorám. Évekig, mert szegény voltam, és egy cselédszobá­ban laktam, egy kinyitható kártyaasztal, heverő és vaskályha társaságában. Tanítottam ugyan a Zeneakadémián, és ott néha volt alkalmam hangszerhez jut­ni, mégis alapvetően az abszolút hallá­somra kellett hagyatkoznom. A tanú legendás körülmények közt szü­letett. További utóélete is legenda. Több mint tíz évig nem mutatták be. így indult filmzeneírói karrierem... cca. 130 filmzenéig meg sem álltam, és egye­düli vagyok, aki ezért Balázs Béla-díjat ka­pott mint zenész. A filmgázsiból vettem meg 1970-ben, 5 év után a pianinómat, amely ma is a zongorám. Péterrel az idők folyamán mély emberi barátság alakult ki köztünk, rengeteg min­dent csináltunk együtt. Például a 2000-ben bemutatott Black Advent operám könyvét is ő írta. Csináltunk filmmusicalt, számos filmdalt, finom kajákat, nagy bulikat. Három gyermekének a keresztapja is én vagyok. Egymás mellett álltunk a nehéz napok­ban, családtagok elvesztésekor, betegsé­gek esetén és minden bajban segítettük egymást. Az a tény, hogy tucatnál több filmet csináltunk azóta, már szinte semmiség... Életem részévé vált. Köszönöm. vukángyuri Bacsó Péter és Vukán György (1998)

Next