Andor Tamás - Kende Tamás - Szabó B. István: Bacsó-könyv (Budapest, 2007)
Andor Tamás: Pályád emlékezete
akkori dohánymárkát, a Levente, az Extra, a Darling.... Szakértő lehetnék egy akkor játszódó filmben dohánymárka ügyben. A miskolci rokonokat azonban nem csak a trafik és a kocsma miatt meséltem el. Ezek nekem nagy élmények voltak, a nagy ház, a nagy kert, a jégverem - mert a kocsmának szüksége volt jégre a hűtéshez. Télen betárolták a jeget, és onnan szedegették ki. Kerestem a házat 45 után, de lebontották. Keresztapám szegény ember volt, a kocsma bérlője. A nagyanyám egyik öccse viszont elég gazdag. Emlékszem, a nyolcéves születésnapomra megvette nekem Babits összes verseit, ma is megvan. Annyira tetszett, hogy szinte kívülről tudtam Babits összes verseit. Anyám mindig produkáItatott, és akkor én elmondtam egy-egy Babits-verset. A költészet nagyon korán megérintett. Ugyanígy voltam József Attilával, akinek szintén megvolt a híres vászonkötéses Összes verseinek kiadása, és azt is kívülről tudtam. 39-ben átjöttetek Kassáról Pestre, hogyan alakult tovább az életed? Nem volt könnyű. Iskolaév közben jöttünk át. Nem könnyű egy gyereknek adaptálódnia. Emlékszem arra, amikor az osztályfőnököm bevezetett az osztályba. A nagyon nagy tudású, humánus Haraszti Árpád, később Debrecenben biológiaprofesszor lett. A Barcsay Gimnáziumban az összes tanárom nagyon jó volt. Kivétel a tornatanár. Csorba, aki sorba állította a gyerekeket, az elsőnek adott egy pofont, és az egész sor eldőlt. A magyartanártól, Staud Gézától, a kis Madách Színház dramaturgjától kaptunk időnként színházjegyet. Az első év végén a Barcsay Gimnáziumban tiszta jeles lettem, és anyámék jutalmul vettek nekem bérletet a Nemzeti Színházba, a III. emelet 4. sor 4. székébe. A nagymamámmal jártam színházba. Húsz előadás volt egy évben, minden két hétben új előadás. 40-től 44-ig tartott a bérletem, minden előadást láttam az akkori Nemzeti Színházban. Németh Antal akkori igazgatót ugyanolyan bizalmatlansággal és ellenszenvvel fogadták, mint manapság Jordán Tamást vagy mást. A kormány nevezte ki, fiatalember volt. Hevesi Sándort váltotta le. Pályafutását azzal kezdte, hogy mindenkit elbocsátott, és vadonatúj társulatot szerződtetett, sok fiatallal. Akkor került oda Major, Várkonyi, Ungvári Laci. Fábri Zoli pedig játékmesternek, díszlettervezőnek és rendezőnek. Egy csomó fiatalembert indított el. Aztán elfogadták őt. A németek bejövetele után ott kellett hagynia a színházat. Aztán nem tudni, miért, teljesen értelmetlenül, bizonyos személyi gonoszság miatt száműzték. Nem érdemelte meg, nagyon tehetséges ember volt. Tulajdonképpen csak két hétig próbáltak egy darabot. Hihetetlen. A Peer Gynítől a Teli Vilmosig az egész műveltségem alapjait akkor és ott szereztem meg. Hogy lehetett ezt ilyen tempóban csinálni? A művészek szövegtudással jelentek meg, „lerendelkezték" 30 BACSÓKÖNYV