Bagi Zsolt: Az esztétikai hatalom elmélete. Kulturális felszabadítás egy újbarokk korban - Társadalomelméleti Műhely (Budapest, 2017)
ESETTANULMÁNY: ÚJ KULTÚRÁT TEREMTENI JÓZSEF ATTILA EMANCIPÁCIÓS PROGRAMJA 1933 UTÁN - Az „öntudat” fogalma József Attilánál
Új kultúrát teremteni 171 meg (nem pedig a társadalmi-történeti szituáció által determinálva csupán reprezentálja e szituációt). A költészet nem is más, mint egy szituáció által kiváltott válasz . Az 1934-ben írt A szocializmus bölcselete így fogalmaz: „De a világ nemcsak közösségre vágyik. Egyben, sebeit mutogatva, kiált a vajúdó öntudat után.” (József, 2015: 7.) Azon túl, hogy itt további adalékot találunk a „sebed a világ” kép értelmezéséhez, amit itt látunk az az, hogy a társadalmi-történeti szituációra adekvát válasz e szituáció öntu data. Itt József Attila az öntudatot a fasiszta közösségi eszmével szembeállítva, mint a világ integrált, nem pedig elvont társadalmiságát állítja elénk. A világszerte hódító fasiszta eszmék ugyan közösségiek (és ennyiben maguk is a szituációra adott válaszként foghatók fel), de közösségiségük nem az öntudat „konkrét egyetemes” közössége, hanem az „absztrakt különösé”. 91 Az „öntudat” szónak tehát egy marxista kontextusban, 92 és József Attilánál nem is személyes önreflexió az elsődleges jelentése, az csupán levezetett. Az öntudat először is egyszerre egyedi és általános. Olyan egyediség, amely magát az általánosban ismeri fel és hozza létre. Nem arról van szó, hogy alávetné magát az általánosnak (itt: az osztálynak és azon keresztül az általános emberinek), hanem arról, hogy felismeri: egyénisége csak a társadalmiság által alakul ki, anélkül vagy azt megelőzően az egyéniség értelmezhetetlen. Nem előbb van az egyén, aki 91 A hegeli fogalmiságban a „konkrét” a közvetítettet (a totalitás mozzanataként felfogottat), az „absztrakt” a közvetlent (a totalitástól elválasztottan kezeltet) jelenti, míg a különösség/egyetemesség logikai kategóriák, amelyek egyaránt lehetnek meghatározóak konkrét vagy absztrakt módon. Lásd elsősorban Lukács, 1989. 92 A 20. századi munkásmozgalmi irodalomban közhelyszerűen kezelt az a probléma, amely a magánvaló és a magáértvaló osztály (Klasse an sich/ für sich) létmódjáról szól. Ez egy Marxnak tulajdonított nézet, ami valójában Marxnál csak egy megjegyzés, és nagy valószínűséggel Buharintól származik, aki Marxra hivatkozva A történelmi materializmus elméletében (1924) használja e fogalmakat. A magánvaló osztálynak öntudatossá, magáértvalóvá kell válnia, hogy történelmi feladatát elláthassa. Az osztály magáértvaló léte vagy öntudata az osztálytudat. Lukács György is ebben az értelemben használja e szót a Történelem és osztálytudatban még Buharin értelmezése előtt.