Bagi Zsolt: Az esztétikai hatalom elmélete. Kulturális felszabadítás egy újbarokk korban - Társadalomelméleti Műhely (Budapest, 2017)
ESETTANULMÁNY: ÚJ KULTÚRÁT TEREMTENI JÓZSEF ATTILA EMANCIPÁCIÓS PROGRAMJA 1933 UTÁN - Az „öntudat” fogalma József Attilánál
Új kultúrát teremteni 173 ért. József Attila ugyanis Lukács Györggyel szemben 94 nem vala milyen előre adott osztályhelyzet kifejezését nevezi öntudatnak, mivel a tudatot (a kultúrát) létrehozandónak, előre nem adottnak látja. A költő létrehozza a „harmóniát”, az új tudatot, nem pedig reprezentálja osztályhelyzetét. Egyrészt tehát az „öntudat” elsődleges jelentésében még nem feltétlenül csak „megismerést”, „önmegismerést” jelent, hanem azt, hogy a valóság „öntudatra tör”, azaz a termelési mód kifejeződik egy sajátos (neki megfelelő) gondolkodásmódban (vagy a Hegeli Logiká nak megfelelően: sajá tos fogalmakban, olyan különös fogalmakban, amelyek a maguk különösségét az univerzális felé közvetítik, univerzálissá válnak), másrészt pedig ez a kifejeződés még mindig kétféleképpen értelmezhető. A kifejezési formák, amelyekben a valóság öntudatra tör, lehetnek előre adottak és a költő tevékenységének eredményei. Ez utóbbi esetben nyilvánvaló, hogy a költői szubjektum sajátos jelentőségre tesz szert: nem egyszerűen közvetít, hanem sajátos, csak rá jellemző módon közvetít. Nem egyéniségének (hiszen a kultúra termelése nem egyéniség kérdése, hanem a kooperatív gyakorlaté), de sajátos költői képzelete (képalkotása) és gondolkodása (versének értelme) alapján.95 József Attila gondolkodásának sokakat irritáló (Tverdota, 1987: 9. skk.) „különcsége” valójában egyáltalán nem autodidakta félműveltségéből származik, hanem sajátos szerepfelfogásából. Késői elméleti fragmentumai semmiben sem támasztják alá azt a nézetet, hogy gondolkodása zavaros vagy következetlen lett volna. Egyaránt koherensen állítják, hogy a költészetnek magának kell megteremtenie az új öntudatot, avagy 94 „Ha a tudatot a társadalom egészére vonatkoztatjuk, megismerhetővé vál nak azok a gondolatok és érzelmek, amelyekkel meghatározott élethelyzetben akkor rendelkeznének az emberek, ha tökéletesen meg tudnák ragadni e helyzetet is és a belőle következő érdeküket is, mind közvetlen vonatkozásban, mind pedig az egész társadalom – ezen érdekeknek megfelelő – felépítésének vonatkozásában: megismerhetővé válnának tehát az objektív helyzetüknek megfelelő gondolatok, érzelmek stb.” (Lukács, 1971: 277.) 95 Ezek lesznek azok a mozzanatok, amelyeket József Attila Kassák Lajosnál bírál.