Bagi Zsolt: Az esztétikai hatalom elmélete. Kulturális felszabadítás egy újbarokk korban - Társadalomelméleti Műhely (Budapest, 2017)
ESETTANULMÁNY: ÚJ KULTÚRÁT TEREMTENI JÓZSEF ATTILA EMANCIPÁCIÓS PROGRAMJA 1933 UTÁN - A költő: az adott világ varázsainak mérnöke
178 Az esztétikai hatalom elmélete Törékeny falvak reccsennek össze, mint tócsán gyönge jég, városok vakolata omlik, ha szökken; s döng az ég. Ki inti le – talán a földesúr? – a juhász vad ebét? Gyermekkora gyermekkorunk. Velünk nevelkedett a gép. Kezes állat. No, szóljatok rá! Mi tudjuk a nevét. És látjuk már, hogy nemsoká mind térdre omlotok s imádkoztok hozzá, ki pusztán a tulajdonotok. De ő csak ahhoz húz, ki néki enni maga adott... (A város peremén) A költő feladata megteremteni azt a nyelvet, azt a képzeletet, azt az értelmet, amely kifejezi ezt az „együttnevelkedést”, és elkerüli a fetisizálást („imádkoztok hozzá, ki pusztán / a tulajdonotok”). Képviselet helyett teremtő fejlődés. Minthogy pedig a vers az öntudat struktúrája, ezért a képzelet mindig integrált kell hogy legyen, nem olyan, mint Kassáké, akit azért bírál, mert a költészete nem tud öntudattá (kultúrává) válni. „Nincs bennük semmi olyasmi, ami az elmeműre bármiféle módocska módján jellemző volna. Irásokat ír, amelyekben nincsenek meg az írás jelei. Mondatokat mond, amelyek a mondattani kapcsolatokat nélkülözik. Képeket képzel, amelyek közül hiányzik a szemléleti folytonosság. Gondolatokat gondol, amelyek jelentést nem hordoznak. Összetételeket gyárt, anélkül, hogy dolgának jelentősége volna.” (Kassák Lajos 35 verse 99) 99 József Attila elméleti töredékeire ( A szocializmus bölcselete már jelzett kivételével) az internetes kiadás alapján utalunk (József A., 2003).