Bagi Zsolt: Az esztétikai hatalom elmélete. Kulturális felszabadítás egy újbarokk korban - Társadalomelméleti Műhely (Budapest, 2017)
ESETTANULMÁNY: ÚJ KULTÚRÁT TEREMTENI JÓZSEF ATTILA EMANCIPÁCIÓS PROGRAMJA 1933 UTÁN - A költő: az adott világ varázsainak mérnöke
180 Az esztétikai hatalom elmélete tikában láthattuk). Az öntudat tehát maga is gépi, hiszen Marx szerint is a társadalmiság legfelsőbb foka a gépiparban fejeződik ki. Ez éles ellentétben áll azzal, ahogy Lukács György (és némiképp a korai József Attila) értelmezi az eldologiasodás jelenségét. Két eltérő Marx-értelmezésről van itt szó: egy avantgárdról és egy klasszicizálóról. Im itt vagyunk, gyanakvón s együtt, az anyag gyermekei. Emeljétek föl szivünket! Azé, aki fölemeli. Ilyen erős csak az lehet, ki velünk van teli. Föl a szívvel, az üzemek fölé! Ily kormos, nagy szivet az látott-hallott, ki napot látott füstjében fulladni meg, ki lüktetését hallotta a föld sok tárnás mélyeinek! (A város peremén) A természet, ahogy azt Marx A tőkében leírja, nyersanyaggá vált a társadalmi ember számára, nem érintetlen organicitás. Nincs már arról szó, hogy „bősz anarkiába” menekülhetnénk a gépszerűség elől. Létre kell hozni az anyag gyermekeinek új természetét, ezzel párhuzamos a képalkotást is. Egyrészt a megszólalás közösségisége egy pillanatra sem a megnyugtató képviseleti beszédé, folyamatosan változik, a „mi” „tivé”, majd meghatározatlan alannyá. Másrészt a metafora ugyan folyamatosan követhető, a kapcsolatok a szív felemelése, a természet (Nap, Föld) és az üzem, és a tárnák között intuitív, de egyáltalán nem totalizálható. Nincs egy nagy Természet, amelyben feloldódik a korom, a nap a szív. Csak a harc van, amit ezek egymással vívnak: a gépi termelés létrehozta szív a nyersanyagokkal és a nap fényével állandó, megbékélés nélküli küzdelemben áll. Az, ahol József Attila Marx-értelmezése a legélesebben ellen-