Bagi Zsolt: Az esztétikai hatalom elmélete. Kulturális felszabadítás egy újbarokk korban - Társadalomelméleti Műhely (Budapest, 2017)
ESETTANULMÁNY: ÚJ KULTÚRÁT TEREMTENI JÓZSEF ATTILA EMANCIPÁCIÓS PROGRAMJA 1933 UTÁN - A költő: az adott világ varázsainak mérnöke
Új kultúrát teremteni 181 tétben áll Lukácséval, a létezés dologiságának kérdése. Lukács világéletében goetheiánus maradt, és az avantgárdot a kapitalista termelési mód egyértelmű kifejeződésének tekintette. József Attila viszonya az avantgárdhoz teljesen más. Ez megragadható az eldologiasodáshoz való viszonyukban. Ha Lukács Történelem és osztálytudatát összevetjük a következő részlettel, rögtön ki tűnik a különbség: „[...] úgy a tisztára társadalmi eredetü csereérték határozza meg az áru használati értékét az árutest tulajdonságain belül. Ha olcsóbbá válik a búza, mint a fa, fűtenek vele. Felsőbb köreink, ha vendéget látnak, csupa olyan étellel szolgálnak, ami jó és drága – was gut und teuer – mondja a német, vagyis ez ételeknek használati értéke egyaránt fakad árukból és érzéki tulajdonságaikból. Van is egy áru, amelynek használati értékét éppen a csereértéke határozza meg – ez a forgalomban lévő pénz. »Képzelt« szükségletek kielégitésére szolgáló termelési ágak a művészet, az irodalom, a vallások stb. Mindez azt jelenti, hogy minden kémiai és fizikai szervi müködésünk lebonyolitásához bizonyos meghatározott képzetekre, gondolatokra van szükségünk.” (Emberi eszmélet és társa dalmi haladás) Lukács szerint a piac logikája mindenestül absztrakt és hamis. Következésképpen az eldologiasodás mindenestül visszafordítandó, az organikus emberit kell újra megtalálni egy olyan irodalomban, amelyet Lukács ekkoriban már realistának nevez. József Attila szerint a piac logikája igaz (nem pusztán eloszlatható fantázia), de van vele szemben másik igazság, az önreflexív társadalmiság, az öntudat.100 Ennek kifejezése egyfajta tárgyiasságban 100 Létezik olyan hely is, ahol sokkal közelebb tűnik állni Lukács értelmezéséhez, de valójában itt is inkább csak szóhasználatbeli, nem pedig fogalmi hasonlóság van kettejük között. „»Ökonomikus realizmus« helyett szerencsésebbnek tartom az »ökonomikus humanizmus« megjelölést. A történeti társadalmat nem a »res oeconomica«, hanem a »homo oeconomicus« alkotja. A »Kapitalnak« az árufetisizmusról szóló fejezete éppen azt a belátást tárja elénk, hogy az emberek csak látszat szerint lépnek egymással viszonyba termékeik kicserélésekor, valójában már munkájuk közben alkotnak egymásközt társadalmi viszonyt, különben nem is hoznának létre oly termékeket, mely mások szükségletének kielégítésére hivatott. Az életüket termelő emberek