Bagi Zsolt: Az esztétikai hatalom elmélete. Kulturális felszabadítás egy újbarokk korban - Társadalomelméleti Műhely (Budapest, 2017)
ESETTANULMÁNY: ÚJ KULTÚRÁT TEREMTENI JÓZSEF ATTILA EMANCIPÁCIÓS PROGRAMJA 1933 UTÁN - A költő: az adott világ varázsainak mérnöke
Új kultúrát teremteni 183 inorganikus, de integrált képalkotással, amely úgy tűnik, hogy József Attila számára a létrehozandó új tudat, azaz új kultúra mintája, transzcendentális horizontja. A „kint” és „bent” oppozíció, amely uralja sok szövegét, többek közt az Eszmélet et, ezért 1. nem a psziché és a külvilág szembeállítása, 2. nem egyén és tömeg szembeállítása, hanem a tömeg cselekvése és öntudata, a termelés és a kultúra, a társadalom és a kultúra szembeállítása. A költő – ajkán csörömpöl a szó, de ő, (az adott világ varázsainak mérnöke), tudatos jövőbe lát s megszerkeszti magában, mint ti majd kint, a harmóniát. (A város peremén) A szókép, a figura folyamatosságának, megszakítatlanságának megkövetelése – ahogy láttuk – lényegi jellemzője József Attila projektjének. Ez az, ami elsősorban szembeállítja Kassákkal. Ez egy pedagógiai modell elfogadását tételezi fel (a Kassák-kritika eredetileg a Korunk ban, a Szocialista Művelődési és Nevelési Ta nács folyóiratában jelent meg), amely szerint az újdonságnak a már ismertben kell gyökereznie. Ezzel József Attila figuraelmélete Paul Ricoeuréhez kerül közel, aki ugyanilyen módon olyan jelentésadásként értelmezi az „élő metaforát”, amely nem válhat teljesen diszkontinuussá, nem veszhet el benne a hasonlat meghatározó szerepe.101 Ugyanakkor a disszenzus megteremté se elképzelhető tökéletesen diszkontinuus elvek alapján is, egy „diszjunktív szintézis” nyomán (ahogy azt Gilles Deleuze nevezi), és ily módon sokkal közelebb kerülnénk Lyotard vagy Alain Badiou figuraelméletéhez. A figura ebben az esetben a radikálisan új helyett állna, amely nem a már ismertben kapja meg alapjait. Mindez számunkra jelen pillanatban másodlagos. A figuralitás a 101 Lásd például I. A. Richards kapcsán a Breton-féle szürrealista figura kritikáját, ami egyértelmű rokona József Attila Kassák-kritikájának (Ricoeur, 2006: 125–126.).