Balázs Eszter - Koltai Gábor - Takács Róbert (szerk.): Homoklapátolás nemesércért. A 70 éves Standeisky Éva tiszteletére (Budapest, 2018)
Agárdi Péter: Metszet. József Attila Az egységfront körül (1933) című tanulmányának recepciótörténetéből
Agárdi Péter Metszet ii nista szerint a szerző az illegális KMP akkori központi vezetőségi tagja volt, és „később az emigrációban meghalt”.3 Szabolcsi Miklós szerint „a cikk szerzőjére vonatkozólag biztosat nem tudhatunk; egyes feltételezések szerint Réz (Rosinger) Andorral azonos, aki ez időben a KB megbízásából a párt ideológiai kérdéseivel foglalkozott; e feltételezés mellett szól a cikk lendületes, határozott érvelése, színvonala is. Más vélemények [például Sándor Pál] szerint szerzője Roth István, Vándor Pál öccse, aki ebben az időpontban a Vörös Segély vezetője volt. Akárki írta is a cikket, világos, hogy az illegális kommunista párt álláspontját fejezte ki.”4 Az Új Harcos ugyanezen, negyedik s egyben utolsó száma még egy cikket közölt az egységfrontkérdésről. Név szerint nem bírálta József Attilát, de azt a platformot képviselte, amelyről a Téglás-cikk is támadta a költőt.5 1937-1959 A József Attila lírájának modern s egyúttal szocialista karaktere körül zajló diskurzus 1945-tel új kontextust nyert, de prózai írásairól alig esett szó. Lukács György és Horváth Márton, a Magyar Kommunista Párt (MKP) két irodalomértő művelődéspolitikusa 1945 decemberében előadásokban állt ki költészetének és baloldaliságának példaszerűsége mellett.6 Mindketten kísérletet tettek arra, hogy a hatalomra törő - de a demokratikus átalakulást akkor még elvileg támogató - kommunista párt politikáját összeegyeztessék a lírikust szektás oldalról támadó balos kritika elutasításával, illetve a „pártköltő” nem napi politikai, hanem tág és szuverén, egyénileg hitelesített szocialista világképének legitimálásával. Lukács György vezette be a partizánköltő fogalmát, amiért később sokat támadták is. Ez az 1945-ös kezdeményezés nem volt kanonizálóan apologetikus, bírálta is a költő verseinek néhány jellemzőjét, de alapvetően méltató jellegű volt (Horváth Márton például hosszan és érzékenyen elemezte az Eszmélet-ciklust). A költő és az illegális párt közötti konfliktust is szóba hozták, de egyetlen szóval sem említették tanulmányait, főleg nem Az egységfront körük és A szocializmus bölcseletét. Nincs rá szöveges bizonyítékunk, de feltételezhető, hogy ismerték (hiszen mindkettő nyomtatásban megjelent, s ha indirekt módon is, a költő elleni, harmincas évekbeli szektás támadásokból kellett tudniuk róluk). Mindez beszédes hiány az életmű 1945 utáni 3 Hegedűs B. András - Rainer M .János (szerk.): A Petőfi Kör vitái hiteles jegyzőkönyvek alapján. III. kötet. Történészvita [1956. május 30. és június 1.]. Kelenföld-ELTE, Budapest, 1990. 147-151. 4 Szabolcsi Miklós: Változó világ - szocialista irodalom. Újabb tanulmányok. Magvető, Budapest, 1973. Jegyzetek [az egyes tanulmányokhoz], 489-490. 5 pár-is: Az egységfront útja. Új Harcos, 1933/4. 82-84. 6 Lukács György-Horváth Márton: József Attila. A Magyar Kommunista Párt országos székházában 1945. december 2-án elhangzott két előadás. Szikra, Budapest, 1946.