Balázs Eszter - Koltai Gábor - Takács Róbert (szerk.): Homoklapátolás nemesércért. A 70 éves Standeisky Éva tiszteletére (Budapest, 2018)
Agárdi Péter: Metszet. József Attila Az egységfront körül (1933) című tanulmányának recepciótörténetéből
16 Standeisky Éva születésnapjára lékkönyv be lett vonva — írását is idézi és kommentálja. Érdemes idézni Sándor Pál Emlékkönyv-búi véleményét: „De ennél is nagyobb baj lett abból, hogy az Új Harcos teret nyitott József Attilának ahhoz, hogy munkásmozgalmi kérdésekhez hozzászóljon. Abban az időben a kommunista mozgalom alapvető problémája az egységfront kérése volt. Hiszen Hitler győzelmének egyik főmotívumát a német munkásmozgalom kettéosztottságában, szétmarcangolódásában láttuk. Ez a helyzet más országokban is táplálta a fasizmus előretörését. [...] Ehhez a témához szól hozzá József Attila Az egységfront körül című cikkében. Hogy ez a cikk abban a formában megjelenhetett - merem állítani nagyrészt annak tudható be, hogy ebben az időben vele vitatkozó barátai a börtönben ültek.” Sándor Pál itt önmagára is céloz: ő lebeszélte volna a költőt a cikkről, netalán meg is akadályozta volna publikálását. „De ma is úgy látom: nagyjában és egészében nem volt igaza. Nem arról van szó, hogy most vitába szálljak a halott költővel. Ma már nem az a lényeges, hogy József Attila a fasizmus győzelméért elsősorban a munkástömegeket teszi felelőssé, és a szubjektivizmus bűnével vádolja azokat, akik a szociáldemokrácia vezető rétegét helyezik vád alá. Egyes tételeire az Új Harcos következő számában megkapta a párt álláspontját kifejező válaszát a Téglás Ferenc név alatt megjelent cikkben.” Sándor Pál idézi Téglás válaszának legdurvább kitételeit is, de nem határolódik el tőle, csupán érzelmileg minősíti: „érvelése során maga is dühbe jön”. „íme, most már nyilvánvaló - zárja visszaemlékezését - a szakadék, amely József Attilát és a pártot egymástól elválasztja.”20 Sándor Pál, az egykori mozgal már József Attilához fűződő személyes és politikusi viszonya egyébként is meglehetősen konfliktusos volt, de ennek részletezésére itt nem térhetünk ki. Évtizedekkel később, magas tudományos és egyetemi pozíciójú filozófusként lett volna lehetősége arra, hogy átfogóan, elméleti-történeti igénnyel s akár némi önkritikával elemezze a költő elméleti, ideológiai és politikai írásait. Feltűnő, hogy ennek ellenére, 1973-ban, posztumusz megjelent kétkötetes monográfiájában még egy rövid (akár polemikus) fejezetet sem szentel neki - szemben más marxista szerzőkkel, köztük a József Attilánál jóval szerényebb teoretikus színvonalú szociáldemokrata és kommunista politikusokkal. A jobboldali szociáldemokratákkal foglalkozó fejezetben, a kommunista párt és József Attila közötti feszültséget illusztrálandó, a Szocializmustól és Mónus Illésről szólva, Szabolcsi 1958-as kommentárját idézve csupán tényemlítést tesz Az egységfront körűitől és az éles hangú válaszról, valamint A szocializmus bölcseletétől és az Új Szellemi Fronttól.11 Személyes reflexiója - beszédes abszurdumként - mindössze ennyi: e József Attila-cikkek „részletezésébe azért [s]em bocsájtkozunk [...] mivel igazságtalanságot 20 Sándor Pál: Emlékeim József Attiláról. In Szabolcsi Miklós (szerk.): i. m. 323-324. 21 Sándor Pál: A magyar filozófia története 1900- 1945. II. kötet. Magvető, Budapest, 1973. 54-55.