Balázs Eszter - Koltai Gábor - Takács Róbert (szerk.): Homoklapátolás nemesércért. A 70 éves Standeisky Éva tiszteletére (Budapest, 2018)
Agárdi Péter: Metszet. József Attila Az egységfront körül (1933) című tanulmányának recepciótörténetéből
Agárdi Péter Metszet 23 és determinista törekvés jelentkezik benne, amellyel bizonygatja, hogy a szociáldemokrata vezérek opportunizmusa is csak azért egzisztálhat »eredményesen« - történelmi értelemben -, mert egy, a munkástömegekben még meglévő igénynek felel meg, az[t] elégíti ki (s ebben van igazság). Másfelől ugyanezt a történelmi determináltságot nem veszi kellően figyelembe az opportunizmus történelmi kritikáját jelentő kommunista mozgalmat illetően, s azt hiszi, hogy ráolvasással, jámbor szándékkal változtatni lehet egy [, a] történelmi fejlődés produktumaként kialakult, szigorú sínpárokon futó folyamaton. Hogy szándékai tiszták, hogy egy olyan problémát ragad meg, amely égetően fontos, és hogy az általa felvázolt és áhított megoldás valóban nagy katasztrófáktól és megrázkódtatásoktól óvhatta volna meg nemcsak a munkásosztályt, hanem az egész nemzetet - az kétségtelen. De hogy mennyire nélkülözte a realitásérzéket József Attila fellépése, azt éppen a cikkére [Téglás Ferenctől] kapott felelet bizonyítja, amely sűrítetten dobta vissza mindazt a vádat - most már személye ellen irányítva -, amelyeknek félretevését az egységfront érdekében szorgalmazta cikkében. Pedig József Attila voltaképpen a történelemfilozófia talán legizgalmasabb kérdésével viaskodik, amit sokan felvetettek azóta [...]: van-e más lehetséges variánsa a történelemnek, azon kívül, amely megvalósul. Lehet-e történelmi mozgalmakat és meddig, milyen fokig csak a személyes kezdeményezés - amelynek szubjektív felelősségét nem tagadta - alapján felfogni, megítélni?” Gyertyán részletesen ismerteti és vitatja a primitív és banális, személyeskedő Téglás-cikket: „ez a színvonaltalan és szektás fellépés a költő ellen, s az a szellemiség, amelyből fakad, többet ártott a pártnak, a munkásosztálynak általános politikai értelemben, annál a kárnál is, amelyet a költő és a párt viszonylatában okozott. De hát ezt a választ a történelmi fejlődés, a magyar párttörténet egy egész szakasza készítette elő, és saját árnyékát senki sem ugorhatja át.”37 1965-ben Szabolcsi Miklós összefoglaló tanulmányt publikált,38 amely a József Attila és az illegális KMP közötti feszültségről szóló, „hosszan tartó” - s bizonyára egyre kellemetlenebb aktuális felhangokkal terhelt - vita „lezárására készült, munkaközösség segítségével”.39 A tanulmány foglalkozik Az egységfront körül\e\ is, de alig valamit tesz hozzá az 1958-as kritikai kiadás jegyzetéhez („a mai szemlélőnek eléggé nehéz igazságot tenni ebben a vitában”), nagyrészt szó szerint újraközli annak szövegét. Ugyanakkor a költő és az illegális párt közötti viszonyról egyértelműen kimondja: József Attila ,,[e]zt a cikket már bizonyosan nem párttagként írta; több kitétele, egész hangvétele arra enged következtetni, hogy azt 37 Gyertyán Ervin: Egy konfliktus és legendái. I. m. 88-92. 38 Szabolcsi Miklós: József Attila és az illegális Kommunista Párt viszonyának kérdéséhez. I. m. 39 Szabolcsi Miklós: Változó világ - szocialista irodalom. Magvető, Budapest, 1973.497.