Balázs Eszter - Koltai Gábor - Takács Róbert (szerk.): Homoklapátolás nemesércért. A 70 éves Standeisky Éva tiszteletére (Budapest, 2018)
Agárdi Péter: Metszet. József Attila Az egységfront körül (1933) című tanulmányának recepciótörténetéből
Agárdi Péter Metszet 13 de csonka kánonjába végképp nem fért volna bele a mégoly baloldali, de jó néhány „problematikus” írást is felmutató József Attila-próza. Révai József később, 1956 nyarán már önkritikusan szembesült saját korábbi József Attila-képével, s 1958-as - persze számos ponton szakmailag és ideológiailag vitatható - tanulmányában röviden utal is Az egységfront körüké,, mint amely „nyilvánvalóan a Kommunista Párttal való meghasonlását és a tőle való elidegenedést fejezi ki. [...] Ez a cikk kétségkívül közeledést jelentett a német események értékelésével kapcsolatban a szociáldemokrata állásponthoz és komoly eltávolodást a kommunizmus álláspontjától”. A költő e megnyilatkozását (hasonlóan A szocializmus bölcseleté ben tetten érhetőhöz) Révai szórványosnak és kivételesnek tekinti, s szerinte „csak a költő rendkívüli helyzetével és [az] akkori világpolitikai, valamint a magyarországi helyzet zűrzavarosságával, a németországi fasiszta diktatúra okozta megzavarodottsággal magyarázható”; de „a párttal való tragikus szakítás után sem vált soha kommunistaellenessé, és soha, egy pillanatra sem tett szemernyi engedményt sem a fasizmusnak”.11 Az 1950-es évek derekán egyrészt megindultak a szisztematikus József Attilakutatások, másrészt a kulturális-szellemi nyilvánosság szélesedése, illetve a növekvő politikai feszültségek nyomán József Attila újra aktuálissá, „szobra” elevenné, teljes életműve termékenyítő kihívássá vált. Szabolcsi Miklós elkezdte gyűjteni a kortársak emlékezéseit.12 A társadalomban és a párton belül éleződő vitákra is figyelve Kató István 1956 nyarán, a friss szellemű irodalmi folyóiratban, az Új Hangban újraközölte Az egységfront körük. Közreadói jegyzetében így ír: „A magyar forradalomnak az 1919-estől eltérő, bonyolultabb képletét keresték mindazok, akik hosszú éveken keresztül ismételten felléptek a párt vezetésében meglévő erős szektáriánizmus [sic!] és dogmatizmus ellen. Ide kapcsolódik 1925-ben a Magyar Szocialista Munkáspárt demokratikus forradalmi programjának kidolgozása, 1929-ben Lukács György tézisei a munkás-parasztdiktatúra magyarországi célkitűzéséről [Blum-tézisek], 1932-ben Révai József tanulmánya: Marx és a magyar forradalom. A történelmi kutatás e mozzanatokhoz valószínűleg még számos adalékot fog szolgáltatni. E folyamatba olvad József Attila tevékenysége. Ha annakidején jószándékúan vizsgálták volna a nézeteit, a lényeges igazságot elválasztva a tévedéstől, nagy okulásul szolgálhattak volna a pártnak. Cikkét azonban - éppúgy, mint néhány 11 Révai József: József Attila-problémák. MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei, 1959/1-4. [Az osztály 1958. október 23-24-én rendezett József Attila-ülésszakának előadása.] 26.; Révai József: Válogatott irodalmi tanulmányok. Szerkesztette és a jegyzeteket írta: F. Majlát Auguszta. Kossuth, Budapest, 1968. 349.; Révai József: József Attila. Szerkesztette, a bevezetőt írta és a jegyzeteket készítette: Erki Edit. Kossuth, Budapest, 1974. 79. 12 Szabolcsi Miklós (szerk.): József Attila emlékkönyv. Szépirodalmi, Budapest, 1957.