Balázs Eszter - Koltai Gábor - Takács Róbert (szerk.): Homoklapátolás nemesércért. A 70 éves Standeisky Éva tiszteletére (Budapest, 2018)
Agárdi Péter: Metszet. József Attila Az egységfront körül (1933) című tanulmányának recepciótörténetéből
14 Standeisky Éva születésnapjára évvel előbb Lukács Györgynek még nagyobb súlyú fellépését - a párt vezetőségében túlsúlyban lévő szektások merev elutasítással fogadták, amit a jobboldaliság megbélyegző jelzőinek osztogatása kísért: »...zavaros és opportunista fejtegetései a harcos egységfront útját... még jobban el torlaszolják«, »baloldali mozgalmi frázisokban burkolva szociálfasiszta ideológiát árul«, »ezzel a cikkével a szd. vezérek ideológiai ügynöke lett« stb. (Új Harcos, 1933. [4.] 3. sz.) [Az idézetek a Tégláscikkből valók.] Úgy gondoljuk, hogy nemcsak József Attila emlékének, hanem a párt ügyének is tartozunk ma azzal, hogy ezt a dokumentumot közzétegyük.” (Kató István 1945 előtt illegális kommunista, az ötvenes években az ELTE történészdocense volt, 1956 után Kanadába emigrált, s ott taxisként dolgozott. Hajdú Tibor közlése szerint „értelmes és szenvedélyes ember volt, a fiatalság túlzott öntudatával: azt képzelte, mindenhez ért, Martinovicstól a Horthy-rendszerig”. Az SZKP XX. kongresszusa után „teljesen megtört, nem vállalta korábbi önmagát, teljesen negatív, reménytelen beállítottságú lett, ezért ment Kanadába”.)13 József Attila és a KMP viszonya neuralgikus kérdésként merült föl a Petőfi Kör harmadik, úgynevezett történészvitájában, 1956. május 30-án és június i-jén, lényegében ugyanabban a szellemben, mint ahogy Kató interpretálta. József Attilát mint az antisztálinista hagyomány egyik előfutárát méltatták, s éppen Az egységfront körül kapcsán. A kérdést Sánta Ferenc vetette fel: „Valahogy szintézist kellene teremteniök történészeinknek, meg kellene magyarázniok, hogy melyek azok a szálak, amelyek ennek ellenére összekötik József Attilát a kommunizmussal, és főképp melyek azok a momentumok, amelyek elválasztották József Attilát a magyarországi kommunista párttól.”14 Az egykori tanúk közül a jelen lévő, „részben bűnsegédi bűnrészes” Markos György szerint József Attilát már régen rehabilitálta a párt, a „szélesebb néptömegek” előtt pedig végképp nem kellett rehabilitálni, ehhez elég elolvasni a verseit. Az egységfront körül értelmezésére Győrffy Sándor vállalkozott. Mint történész és mint egykori illegális kommunista jól ismerte a párt írott (és íratlan) történetét, hagyományait is; bőven idézi Az egységfront körűit, és összekapcsolja Lukács György Blum-téziseivc 1, a Komintern VII. kongresszusával, valamint az illegális párt feloszlatásával. A szektás politika mintadarabjaként ismerteti a Téglás-cikket is, két helyen utal arra, hogy „Téglás”, a szerző az akkori illegális párt központi vezetőségi tagja volt, „később az emigrációban meghalt”. Felszólalásának kulcsmondata: „Természetesen vannak József Attila cikkében vitatható részek is, de a lényeg az, hogy egy helyes pártvezetésnek észre kellett volna vennie, hogy József Attila, a kommunista költő, önkritikával levonja vagy megkísérli levonni a német 13 Hegedűs B. András - Rainer M. János (szerk.):i.m. 191-192. és Hajdú Tibor személyes levélközlése 2015. december 20-án. 14 Hegedűs B. András - Rainer M. János (szerk.): i. m. 32.