Balázs Eszter - Koltai Gábor - Takács Róbert (szerk.): Homoklapátolás nemesércért. A 70 éves Standeisky Éva tiszteletére (Budapest, 2018)
Agárdi Péter: Metszet. József Attila Az egységfront körül (1933) című tanulmányának recepciótörténetéből
Agárdi Péter Metszet 21 ke és 1964-es könyve visszanyúlt az 1950-es évek vitáihoz.31 Az 1957-es betiltott Emlékkönyv szövegeihez is kapcsolódva „perújrafelvételt” kezdeményez a költő „védelmében”, egykori - általa „szektásnak” bélyegzett - elvtársai ellenében is. Azt igyekszik bizonyítani, hogy a költőt sohasem zárták ki a KMP-ből, az őt költőként és tanulmányíróként ért egyéni, durva, személyeskedő támadásokkal- szerinte - a magyar kommunisták tényleges vezetői nem értettek egyet (csak pszichoanalitikus kezelése miatt szakadt meg egy időre a költő szervezeti kapcsolata a párttal), sőt ezeket a sérelmeket később igyekeztek jóvá is tenni. Azt kénytelen elismerni, hogy két József Attila-tanulmány {Az egységfront körül és A szocializmus bölcseleté) egykor ideológiai és politikai feszültséget okozott a mozgalomban: „József Attila Az egységfront körül c. cikkét az Új Harcosban károsnak tartottam. Érzékeltem ugyan már ekkor is, hogy a fasisztaellenes egységfront kialakítása körül valami baj van (Antal Jánossal együtt [később, 1935-től] meg is valósítottuk elgondolásainkat a Gondolatban), József Attila azonban, bár már egyike volt azoknak, akik a Kommunista Internacionale VII-ik [sic!] kongresszusa előtt ismerte fel a munkásosztály és az antifasiszta kispolgárság összefogásának szükségességét, kétségbe vonta, hogy »a politikailag tevékeny munkások többségének diktatúrájával a szocializmus fölépíthető«, szerinte »ilyen diktatúra lényegében csak ideig-óráig tarthatja magát«. József Attila olyanok hatása alá került, akik a kommunista politikának ezt vagy azt a vonatkozását bírálták, hamarosan azonban egy gyékényen árultak az egész kommunista mozgalom rágalmazóival. Ha a megjelenés előtt olvashattam volna cikkét, megkértem volna, hogy ne közöltesse, nehogy a bizalomteljes viszonyt, a szolidaritást megbontsa.”32 Könyve - amelybe átveszi az Irodalomtörténeti KözleményeÉ-beli tanulmány szövegének nagy részét- arra teszi a hangsúlyt, hogy „József Attila többi írásaiban (és különösen költészetében) ennek a pillanatnyi téves szemléletnek nincsen nyoma. [...] József Attila gondolkodását az a tény zavarta meg, hogy elütötték a moszkvai úttól, s kiábrándulva néhány hazai »elvtárs«-ból is, József Attila Fejtő »két marxizmusa« hatása alá került. Csak egy pillanatra...” Az 1956-os - úgymond - „ellenforradalom” túllicitáló ideológiájának példájaként Vértes itt lábjegyzetben Kató István 1956. nyári dokumentumpublikációját bírálja, s hozzáteszi: „Miért szépíteni József Attila tévedését?”33 A könyv megjelenése után többen, részben kortársak, „tanúk”, részben esztéták és történészek erősen vitatták Vértes tételeit, főleg a „kizárás/lehagyás/nem 31 Vertes György: József Attila és az illegális kommunista párt. Adalékok József Attila életéhez. Irodalomtörténeti Közlemények, 1963/2. 193-218.; Vértes György: József Attila és az illegális kommunista fárt. Magvető, Budapest, 1964. 32 Vértes György: József Attila és az illegális kommunistapárt. Magvető, Budapest, 1964. 208. 33 Uo. 115. [Az utolsó előtti idézet végén a „...” az eredeti Vértes-szövegben van, s nem kihagyást jelent.]