Baráth Magdolna (szerk.): Szovjet diplomáciai jelentések Magyarországról a Hruscsov-korszakban (Budapest, 2012)
Források
A „népiekkel” (Veres, Szabó, Németh, Illyés, Tamási stb.) most végeztek, mind eszmei, mind szervezeti tekintetben. Király véleménye szerint a velük szemben folytatott kampány, „önkritikájuk”, a belső eszmei zűrzavar, az emigráns propaganda ellenük való támadása után már nem képesek a társadalomnak valamiféle új „eszmét” javasolni. Nacionalizmusukat meggyőzően leleplezték a demokratikus közvélemény szemében, és elveszítette vonzerejét a régi, konzervatív értelmiség szemében. A fiatalság, mind az írói, mind az egyetemi, most már nem hallgat a „népiek” véleményére, aminek megvannak a maga okai. Irodalmi viszonylatban, Király szavai szerint, szintén nem képviselnek valamiféle jelentős erőt. Szétmorzsolódtak, elszakadtak az élettől, alapvetően „emlékeikkel” foglalkoznak stb. Az írószövetségben habár számos „kiemelkedő” személlyel képviseltetik magukat, ugyanakkor nincs reális súlyuk, és nem képesek az „aktív ellenzék” szerepét játszani. Ez kedvező jelenség. De az irodalmi élet normális és egészséges fejlődésében a fő akadályt nem a „népiesek” jelentik. Az - Király véleménye szerint - abban áll, hogy a „kommunistának tekintett” írók között nincs meg a szükséges eszmei egység, szakadatlan belső „marakodás” folyik, amely gyengíti a szocialista irányzatot az irodalomban. Az MSZMP-tag írók sehogyan nem tudnak megegyezni egymás között a burzsoá ideológia elleni egységes, összeforrott támadást illetően és a szocialista front létrehozásáról az irodalomban. „Közöttük annyi csoportosulás és vélemény van, ahányan maguk az írók vannak.” Az eszmei összeforrottság elérését Király véleménye szerint az a körülmény is akadályozza, hogy az írószövetségben nincs (az apparátusán kívül) egységes pártszervezet. A kommunista írók a lakóhelyük, az újságok és folyóiratok szerkesztősége, a társadalmi szervezetek szerinti pártszervezetben vannak nyilvántartásba véve. Az MSZMP KB-nak van olyan határozata, hogy az írószövetség pártszervezetét egyelőre ne hozzák létre „az összes irodalmár összeforrasztása” céljából, ugyanakkor Király véleménye szerint mindez mégis negatívan hat a Szövetség tevékenységére. A továbbiakban a kommunista írók közötti egyes „csoportosulásokat” jellemezve Király megemlítette, hogy jelenleg az irodalmárok jelentős száma Darvas Józsefhez (a Szövetség elnöke) és Dobozy Imréhez (főtitkár) zárkózik fel. Mindketten jól összehangolódtak, a „mérsékelt” vonal hívei, bizonyos tekintéllyel rendelkeznek mind a „népiek” körében, mind a kommunista írók egy részénél. Hidas Antal, aki természeténél fogva nagyon energikus és ambiciózus ember, szintén elkezdi maga körül szervezni „híveinek” a csoportját. Hozzá most szorosan csatlakozik Illés Béla, aki nem tud meglenni valamiféle „felsőbbség” nélkül, és állandóan átmegy egyik csoporttól a másikba. Hidas, habár most jó viszonyban van sok íróval, többek között Darvassal is, összességében nem rendelkezik különös tekintéllyel és tisztelettel. Ennek sok oka van. Az első az, hogy Hidas - Király véleménye szerint - túlságosan szemérmetlen. Miközben lényegében közepes, egyszerű író, hajlamos túlértékelni és felfújni saját szerepét a magyar forradalmi prózában és költészetben. Másodszor, itt ismeretes az az álláspontja is, amelyet a Szovjetunióban József Attila költészetével kapcsolatban elfoglalt, s ami egyik oka volt annak, hogy József Attila verseit alig terjesztették a Szovjetunióban, és hogy olyan vélemény gyökeresedett meg róla, hogy habár forradalmi költő, de mégiscsak dekadens. Hidasnak József Attila iránti ellenszenve nyilvánvalóan személyes okokból alakult ki: első felesége, Szántó Judit Hidastól elment Józsefhez. Hidas jelenleg elkezdte energikusan ajánlani és népszerűsíteni apósát, Kun Bélát, eltúlozva szerepét az irodalomban és a forradalmi mozgalomban. Ennek kapcsán Hidas nem riad vissza meglehetősen kétes forrásoktól sem. A Kortárs legutolsó, márciusi számában elhelyezett egy cikket a legnagyobb magyar forradalmi költő, Ady Endre halálának évfordulójával kapcsolatban. Abban azt állította, hogy Ady néhány héttel halála előtt a magyarországi polgári forradalom után állítólag kijelentette: „Ez nem igazi forradalom. Eljön egy másik for228