Csunderlik Péter - Pető Péter: TOP 10-es történelmi slágerlisták (Budapest, 2017)
II. Hanyatlásunk története: A holdra szállástól a herevasalásig
A 2000-ES ÉVEK EMBLEMATIKUS PILLANATAI szarozás között. Amikor felmentéi az iWiWre, lettél valaki, főként, ha ultramenőn hozzátetted: a myVIPre be nem lépsz, mert gyönge másolat, értsd: „parasztwiw”. Kipörgetted a választ akkor, amikor odaát már a Facebookot tekerték, de hát nekünk iWiW jutott, ahogyan Las Vegas helyett „itt a piros, hol a piros”, amerikai futball helyett magyar foci, Guns N’ Roses helyett Hooligans. Lényegében mindenki ott volt a felületen, miközben hozzávetőleg anynyit törődtek az adatvédelemmel, mint Dzsingisz kán az Európai Unió alapjogi chartájával. Ment a bejelölés, keresték az ismerősöket, zúgtak az üzenetek. Nem olyan régen volt, hogy egymilliárd forintot adtak a portálért, majd be is zárták, miután utolsó évében már olyan kihalt volt az iWiW üzenőfala, mint a csernobili kísértetváros. Menő lenne azt mondani, hogy a becsukással értek véget a 2000-es évek, de az iWiW története már akkor véget ért, amikor valaki először kimondta, hogy lájkolom. Ennek azért nem örülünk, mert van abban valami tragikus, hogy a KDNP túlélte az iWiWet. AZ OSZODIBESZED Nincsen sok választás, azért nincs, mert az őszödi beszédnek itt a helye. Úgy világít a kulturális emlékezetben, mint Baló György autója a pesti éjszakában. „Elkúrtuk, nem kicsit, nagyon. Hazudtunk reggel, éjjel meg este.” Az van, hogy az őszödi beszédből lényegében mindenki tud idézni egy-két sort, Sas József szerint ez a legjobb beszéd, amit valaha hallott, pedig tán hasznosabb lenne, ha József Attila Nemzeti Együttműködési Nyilatkozatából mondanánk be annyit, hogy: „Sok urunk nem volt rest, se kába, / birtokát óvni ellenünk / s kitántorgott Amerikába / másfél millió emberünk.” Ez persze csak terelés, mondhatni, lárifári, mert a lényeg most a Balaton-partján rögzített retorikai kaland, amely meghatározza ennek az országnak az utóbbi majd egy évtizedét. Nyugaton a monomániás Oliver Stone forgatott volna belőle filmet, nálunk csak az Elment az őszöd, című kulturális környezetszenynyezést sikerült kihozni belőle. Felsorolni nehéz, mi következett abból, hogy megtudtuk, Petrétei Jóska és a fiúk dolgozgattak, hogy majd megdöglöttünk, hogy úgy csináljunk, mintha kormányoznánk, és aztán így tovább. Nem soroljuk föl, mert úgysem tudjuk mind körbeülni az asztalt. Azt viszont nem vi-