Csunderlik Péter - Pető Péter: TOP 10-es történelmi slágerlisták (Budapest, 2017)
I. Szabadesés a történelembe
A MAGYAR TÖRTÉNELEM LEGNAGYOBB BESZÓLÁSAI atyja”, a „magyar Mózes”, „Isten második fia”, és e címkék nem Kerényi Imre fejéből pattantak ki. Pedig papíron csak pénzügyminiszter volt Kossuth, de mivel pénz mindenhez kellett, mindennel foglalkozott, nem igazán jutott ideje halpedikűrre. 1848-1849-ben olyan teljesítményt nyújtott, mint a magát felszívó Maradona az 1986-os vb-n. Úgy játszott a magyar lélek húrjain, ahogy még Sean Connery sem a Bond-lányok testén, naná, hogy a NATO-„kompatinkibilis” honvédség - hogy Szekeres Imre nehezen érthető, de annál emlékezetesebb beszédére utaljunk, amelyet elfújt a Gripen-sugárszél - létrehozásához is ő kalapozott pénzt. 1848. július 11-én hatalmas beszédet mondott a képviselőházban, és még csak el sem kellett sütnie a betárazott dakotaközmondást és ingyen iPhone-t se ígért mindenkinek, a honatyák már felugrálva szavazták meg a kétszázezer katona felszereléséhez szükséges negyvenkétmillió forintot. Ezzel a honvédség lett a kor legdivatosabb startupja, eleinte többen támogatták, mint a Prezit. Kossuth ekkor mondta: „Ezt akartam kérni, de önök felállottak; s én leborulok e nemzet nagysága előtt, s csak azt mondom: annyi energiát a kivitelben, mint amenynyi hazafiúságot tapasztaltam a megajánlásban, s Magyarországot a poklok kapui sem fogják megdönteni!” Hogy a vége képzavar, ne érdekeljen senkit, az efféle beszédeket érezni kell, nem érteni. TELEKI PÁL: „HULLARABLÓK LESZÜNK! A LEGPOCSÉKABB NEMZET” „Adj magyarságot a magyarnak, hogy mi ne legyünk német gyarmat” - írta a Horthy-korszakban meghurcolt költőzseni, József Attila a maga nemzeti konzultációs válaszában, a Hazám című versében, élete utolsó évében, 1937-ben, jól érezve bőre felszínére kivarrt idegzetével, hogy egyre biztosabban manőverezzük magunkat a pusztulásba. Noha a trianoni békeszerződés után annyi választási lehetőségünk se volt, mint egy versenyzőnek Rózsa György Zsákbamacskájában: csak 1920 után nem az ibiziai nyeremény, hanem az elfogadhatatlan határok revíziója volt a mindent felülíró cél, hiszen a „Csonka Magyarország nem ország, egész Magyar-