Dósa Mariann - Udvarhelyi Éva Tessza (szerk.): Velünk beszélj, ne rólunk!. Hátrányokkal induló aktivisták beszélnek életükről és munkájukról - Critica (Budapest, 2016)
Pókasszony vagyok. Velenczei Ágnes
Nagyon hiszek az emberek összekötögetésében. Szintén a kunbábonyi nyári egyetemből nőtt ki, hogy 2011-ben a Valódi Demokráciát Most! Occupy-mozgalom elindításában is részt vettem. Mostanra az íriszből kinőtt egy újabb kezdeményezés, hogy legyen egy anyaközpont a József Attila lakótelepen. Ez az Anyahajó, most már egyesület. Az Anyahajó-építkezés büszkévé tesz. Úgy szoktam meghatározni magam, hogy én egy pókasszony vagyok: össze tudok kötni ügyeket és embereket egymással. Ráérzek, hogy kik azok, akik összeköthetők, és mitől tudna erősödni egy-egy ilyen összekötött szál. Igazából mindegyik gyerekem valamilyen szinten közösségi ember és a saját életében csomó mindent továbbvisz, még ha nem is politikai szinten. A legnagyobb fiam ki van akadva az aktivizmusomtól, nagyon nem ért egyet vele. Viszont a középső gyerekem Londonban tíz nap után kikötött az Occupy-mozgalomban. Ebben volt némi szerepem, mert a kontaktokat tőlem kapta, meg látott nálam egy csomó dolgot. A kicsi eltűri, de sokszor nem ért egyet a megoldásokkal. Ő nem hisz a tüntetésekben, de van véleménye, ami mellett kiáll. A nyári egyetemen oltódtam be a közösségi alapítvány gondolatával, és mostanra már a Ferencvárosi Közösségi Alapítványban is kurátor vagyok, ami az első és jelenleg egyetlen közösségi alapítvány Magyarországon. Az egy kicsit tágabb kör, mint a lakótelep, de abban is - amennyire tudom -, a lakótelepi szálakat 334