Dósa Mariann - Udvarhelyi Éva Tessza (szerk.): Velünk beszélj, ne rólunk!. Hátrányokkal induló aktivisták beszélnek életükről és munkájukról - Critica (Budapest, 2016)

Pókasszony vagyok. Velenczei Ágnes

Nagyon hiszek az emberek összekötögetésében. Szintén a kunbábonyi nyári egyetemből nőtt ki, hogy 2011-ben a Valódi Demokráciát Most! Occupy-mozgalom elindításában is részt vettem. Mostanra az íriszből kinőtt egy újabb kezdeményezés, hogy le­gyen egy anyaközpont a József Attila lakótelepen. Ez az Anyaha­jó, most már egyesület. Az Anyahajó-építkezés büszkévé tesz. Úgy szoktam meghatározni magam, hogy én egy pókasszony vagyok: össze tudok kötni ügyeket és embereket egymással. Ráérzek, hogy kik azok, akik összeköthetők, és mi­től tudna erősödni egy-egy ilyen összekötött szál. Igazából mindegyik gyerekem valamilyen szinten közösségi em­ber és a saját életében csomó mindent továbbvisz, még ha nem is politikai szinten. A legnagyobb fiam ki van akadva az aktivizmusom­­tól, nagyon nem ért egyet vele. Viszont a középső gyerekem Lon­donban tíz nap után kikötött az Occupy-mozgalomban. Ebben volt némi szerepem, mert a kontaktokat tőlem kapta, meg látott nálam egy csomó dolgot. A kicsi eltűri, de sokszor nem ért egyet a meg­oldásokkal. Ő nem hisz a tüntetésekben, de van véleménye, ami mellett kiáll. A nyári egyetemen oltódtam be a közösségi alapítvány gondo­latával, és mostanra már a Ferencvárosi Közösségi Alapítvány­ban is kurátor vagyok, ami az első és jelenleg egyetlen közösségi alapítvány Magyarországon. Az egy kicsit tágabb kör, mint a la­kótelep, de abban is - amennyire tudom -, a lakótelepi szálakat 334

Next