Erényi Tibor - Harsányi Iván - Krausz Tamás - Ormos Mária - Pankovits József - Székely Gábor: Diktátorok - diktatúrák - Akik nyomot hagytak a 20. századon (Budapest, 1997)
Krausz Tamás: A nácizmus és sztálinizmus néhány összefüggéséről. Az analógia funkciója és a történetírás
foglalkozott és foglalkozik a diktatúrák problémakörével, történelmi válfajaival, típusaival. Új és új elképzelésekkel rukkol elő, ám méltatlanul csekély tudományos visszhangot vált ki. Ez beilleszkedik a már hagyományosnak tekinthető állapotba, nevezetesen abba, hogy egyszerűen nem folyik a magyar történészek körében egyetemes (és részben magyar) történeti kérdésekről semmiféle komoly, valamelyest is elmélyültebb vita. A felületes publicisztika oly mértékben megtámadta a tudományt, hogy igen gyakran az alapvető diskurzusokat is ezen a politikához és a népszerűsítéshez igen közeli síkon határozzák meg. Miután a történelem a „posztmodern” történetírás számos irányzatában puszta „diskurzusokká” hullik szét, véletlen eseménysorok laza konglomerátumaként tűnik föl, a magam részéről kitartanék egy olyan értelmezés, egy olyan „diskurzus” mellett, amelyben a történelmi folyamatot oksági összefüggések jellemzik. A mostani eszmecsere témája nem független attól, hogy újraéledt az 1950-es évekből, a „hidegháború” periódusából jól ismert teória, az ún. totalitarianizmus-elmélet. A „totalitarianizmus” mint magyarázó elmélet alapvető funkciója a háború után az volt, hogy a „kommunista”, „népi demokratikus” rendszereket a fasizmussal hozzák közös nevezőre. Ez egyfajta „válasz” volt arra, hogy a hagyományos marxizmus a fasizmust a kapitalizmus közvetlen termékének tekintette és tekinti, amit József Attila utolérhetetlen tömörséggel, mint közismert, így fogalmazott meg: „tőke és fasizmus jegyesek, minden külön értesítés helyett”. Ez a szembenállás a történetírásban a „két tábor” harcában nyilvánult meg, és sokkal inkább ideológiai, semmint tudományos vita volt. A „totalitarianizmus” elméletének reneszánsza napjainkban elválaszthatatlan a kelet-európai rendszerváltás folyamataitól. De ha a tudományosan érdekes kérdésre koncentráljuk a vitát, akkor könnyen belátható, hogy a diktatúrák történel-67