Erényi Tibor - Paneth Gábor - Popper Péter - Vikár György: Freud, avagy a modern individuum felfedezése - Akik nyomot hagytak a 20. századon (Budapest, 1997)
Popper Péter: Freud, avagy a modern individuum felfedezése
tak, bebizonyítottak és megcáfoltak. Hiába. Freudnak bibliai pátriárkára és intellektuális kalandorra, polgárra és forradalmárra egyaránt emlékeztető szelleme a „televény titokzatos honában, nem nyugszik, nem feled ...”3 Nehéz mindehhez valamit is hozzátenni. Először ezért a pszichoanalízis rejtett gyökereit kellene szemügyre venni. Azokat a gyökereket, amelyekből erejét kapta ahhoz, hogy megrengesse hagyományos emberképünket. Freud óta az európai ember már nem tud sem okos naivitással, sem vallásos jámborsággal tekinteni arra a titokzatos valamire, amit jobb híján léleknek nevezünk. A pszichoanalízis a modern európai kultúra, a görög-római racionális világlátás és a zsidó-keresztény istenismeret és misztika találkozásából - költőien szólva: nászából - született. S az ebből fakadó kettősség végigkísérte egész történetén. A teológia újra meg újra megpróbálkozott azzal, hogy a tudomány eszközeivel is igazolja magát, nem riadva vissza a legvulgárisabb próbálkozásoktól sem, pl. a nevezetes torinói lepel laboratóriumi vizsgálatától, mintha a feltámadás misztikus történését elektronmikroszkóppal lehetne bizonyítani. Ám a tudományt is - a kvantumfizikát különösen - meglegyinti némi spirituális szellőcske. Szélfogóként persze kitérhet az úgynevezett kényes kérdések elől - azonban, ezek jobbadára éppen a tudomány alapkérdései C. E. Weizsäcker szerint: „Jellemző a tudományra, ahogy ma művelik, hogy a fizikában nem teszik fel az igazi kérdést: mi az anyag, a biosal, szexuális kilengésekkel, narkomániával vádolja. írása nagy felháborodást váltott ki és elindította a New York Review of Books és a Die Zeit (1995. július 14.) hasábjain olvasható indulatos vitát. Részletesen lásd az „Európai Füzetek” 2. számát A freudizmus alkonya f címmel. Budapest, Új Világ Kiadó, 1996. 3 József Attila: Ady emlékezete. 10