Erényi Tibor - Paneth Gábor - Popper Péter - Vikár György: Freud, avagy a modern individuum felfedezése - Akik nyomot hagytak a 20. századon (Budapest, 1997)
Popper Péter: Freud, avagy a modern individuum felfedezése
Dante tehát elindul az önmagára eszmélés útján. Kíséri őt - jó analitikusként - Vergilius. Vergilius nem tud élni, haladni Dante helyett, tanácsokat sem ad neki, egyedül kell átvergődnie saját poklain. De segíti őt, támogatja, ha kell, értelmezi mindazt, amit lát és megél. Az egyre mélyülő úton egyre nehezebb akadályokkal (ellenállásokkal) kell megküzdeni s az utazó egyre inkább lemeztelenedik önmaga előtt. Végül elérkezik a visszatérés pillanata. Mert az embernek át kell ugyan haladnia a saját poklain, de nem szabad ott maradnia. Mint Paolo SantarcangelP3 írja: József Attilának igaza van. Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni. Ott kell annak megtanulni, hogyan kell a dudát fújni. így van - folytatja a gondolatot. - De én mégsem szeretem azokat, akik tartós ott-tartózkodásra rendezkednek be a pokolban, sűrű hivatkozással a „dudatanfolyamra”. 13 A pokoljárás nyomán Dante belsőleg felszabadul, egészséges és erkölcsileg szilárd. Nem ez minden pszichoanalízis végső célja? Megszabadítani az embereket kényszereiktől, tüneteiktől és megerősíteni őket tartásukban, En-jükben? S amikor elközelít a búcsú órája, Dante megrémül. Ma úgy mondanánk „leválási nehézségei” vannak. Vergilius nem kíséri tovább. Nincs már szüksége vezetőre-kísérőre. így szól Dantéhoz: u Santarcangeli, P.: Pokolra kell annak menni. Budapest, Gondolat Kiadó, 1980. 28