Fáber Ágoston: Pierre Bourdieu: elmélet és politika - Társadalomelméleti Műhely (Budapest, 2018)

Pierre Bourdieu a 20. századi szociológia egyik legkiemelkedőbb és legfontosabb alakja, hatása 2002-ben bekövetkezett halála után I is jelentős, azonban nézetei és eredményei a szociológusokat mind a mai napig nagymértékben megosztják. jí A könyv a francia sajtóban és tudományos világban fontos té­maként megjelenő Bourdieu-féle „politikai fordulat" kérdéskörét vizsgálja, vagyis az a kérdés, hogy Pierre Bourdieu 90-es évek kö­zepétől egyre látványosabbá váló politikai szerepvállalásának és korábbi tudományos tevékenységének viszonyát a megszakítottság­­ként vagy folyamatosságként kell-e megragadnunk, valamint hogy gyakran determinisztikusnak tekintett társadalomfelfogása nem ássa-e már eleve alá a társadalomtudós politikai szerepvállalásá­nak lehetőségét. E konkrét problematika vizsgálatához ugyanakkor elenged­hetetlen, hogy kitérjünk a bourdieu-i társadalomelmélet néhány alapfogalmára és fontos felismerésére is, valamint hogy az elméleti keret szilárdságát és a neoliberális kapitalizmussal szemben megfo­galmazott bourdieu-i bírálatokat a Luc Boltanski-féle - konkurens ­­pragmatikus szociológia (egyszerre leíró és normatív) perspektívá­jából is szemügyre vegyük. A tudományos alapok vizsgálatának elvégzése után a következ­tetés: bár radikális baloldali értelmiségiként Bourdieu a neoliberális világrenddel szembeni ellenállás lehetőségét a tömegek mozgósí­tásában látta, az általa kidolgozott szociológiaelméleti keretben a mozgósítás elgondolása és a kollektív cselekvésre ösztönzés korántsem egyértelmű. A könyv a bourdieu-i elmélet módszeres tárgyalásával egy­szerre ad betekintést tudomány és politika viszonyába, és nyújt lehetőséget e fontos társadalomtudósi életmű behatóbb megismerésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom