Feitl István - Gellériné Lázár Márta - Sipos Levente (szerk.): Rákosi Mátyás - Visszaemlékezések 1940-1956 1. kötet (Budapest, 1997)
A hatalom meghódítása, 1947-1948
gunk lennénk az okozói, ha újra a régi reakció karjaiba kergetnénk őket... Mi sohasem engedtük meg, hogy az annyi gonddal, bajjal sújtott magyar nép vallásos érzülete miatt is nyugtalanságnak legyen kitéve. Ezzel szemben az összeesküvő Nagy Ferenc például, aki annyit emlegette a keresztény magyar népet, nem átallotta a fakultatív vallásoktatás felelőtlen és provokációs felvetésével a vallásos érzést is beledobni a politika porába. Nekünk, magyar kommunistáknak kellett közbelépni, hogy ezen a téren elcsendesítsük azokat a felzaklatott vallásos kedélyeket, amelyeket a kisgazdapárt összeesküvői felelőtlenül, politikai aprópénzre váltás céljából izgattak fel. Meg kell értenie a magyar demokrácia minden hívének, hogy pártunk a realizmus pártja, ami annyit jelent, hogy minden tettét, minden gondolatát és minden szándékát a magyar dolgozó nép tényleges, reális érdekeinek védelme és valóra váltása hatja át. Hallom, hogy a régi rend hívei például gúnyolódnak azon, hogy én, a kommunista párt főtitkára, miniszterelnök-helyettes, hetenként rendszeresen kijárok a piacokra, belenézek a vásárló munkásasszonyok kosarába, elmegyek az új gazdák kunyhóiba, a bányászlakásokba és abban a tévhitben élek, hogy az ilyen apróságokból tevődik össze a nagy, országos, sőt nemzetközi politika. Ezeknek az uraknak persze lehet apróság a krumpli árával való állandó törődés, vagy az a gond, hogy a munka nélküli építőmunkások ne hemperegjenek éjszakánként a Városliget porában... Mi nagyon jól tudjuk, hogy a tíz- és tízezer önfeláldozó rohammunkás, hídépítő brigád, széncsataosztag, a falujárók együttes munkájának eredménye, ha hazánk harminc hónap alatt a háború romjaiból oda emelkedett, hogy joggal vívja ki magának a környező népek elismerését és megbecsülését. Minket nem zavar, amikor azzal gúnyolnak bennünket, hogy a falusi szegénység repedt fazekainak megdrótozásával és hasonlókkal akarjuk talpra állítani az országot...” A beszédben említett gazdasági rendszabályok mellett, amelyek a dolgozókat közvetlenül érintették, már ezekre a hetekre időzítettük a Szovjetunióval megkötött, számunkra igen előnyös új kereskedelmi szerződést, amelyet megfelelően ismertettünk a nyilvánossággal. Erre egyébként szükség is volt, mert azokban a hetekben került napirendre az amerikai Marshall-terv, mely látszólag jelentős gazdasági segítség örve alatt amerikai befolyás alá kívánta venni azokat az országokat, amelyek elfogadták. Nálunk még a választási szövetségben egyesült négy párton belül is sok híve volt annak, hogy ezt a kifelé tetszetős és ígéretes tervet ne utasítsuk el. Különösen a szociáldemokrata párt pénzügyi szakértői voltak mellette, s volt vele elég dolgom, amíg meggyőztem őket arról, hogy ez a terv tulajdonképpen csalétek. Akkor már pártunknak olyan tekintélye volt - még a választások előtt! - hogy ilyen kérdésekben, ha tétovázva is, de engedtek. Ez annyira közismert volt már akkor, hogy például a csepeli beszédemben nyugodtam szólhattam arról: a kisgazdák között dúló harcba bele fogunk nyúlni. A munkáspártok egyesülésének kérdése mellett nagyon melegen beszéltem az egységfrontról is, mert ennek aláhúzása is megnehezítette a szociáldemokraták kísérleteit, amelyekkel a kisgazdáktól elszakadó reakciós szavazatokra vadásztak. 416