Feitl István (szerk.): Az MSZMP KB titkárságának jegyzőkönyvei 1957. július 1.- december 31. (Budapest, 2000)
I. Dokumentumok - 8. Az MSZMP KB Titkársága 1957. november 8-i ülésének jegyzőkönyve
nyei György. Ady Endre összes versei. Sajtó alá rendezte: Földessy Gyula. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1958. Dénes Zsófia: Akkor a harsak épp szerettek. Magvető'Könyvkiadó, Budapest, 1957. Hegedűs Nándor: Ady Endre nagyváradi napjai. Akadémiai Könyvkiadó, Budapest, 1957. Hatvány Lajos: Ady Endre. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1959. Kardos László: Ady Endre. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959. Emlékezések Ady Endréről. I—II. köt. Gyűjtötte, sajtó alá rendezte és jegyzetekkel ellátta: Kovalovszky Miklós. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1961. 211 A 4. pont: „Az Eskü utat nevezzék el Ady Endre útnak." Ezzel kapcsolatban Ságvári Ágnes feljegyzést készített Marosán Györgynek a javaslatról: „1. Ezt az utat egyszer már elneveztük Szabad Sajtó útjának. Nem volna helyes ezt most megváltoztatni (egyébként nem helyes, hogy a javaslatban ez nincs feltüntetve). 2. Több kerületben van Ady Endre utca elnevezve, nem feltétlenül szükséges újabbat elnevezni. A Fővárosi Tanácsnak és a Budapesti Pártbizottságnak meg kellene vizsgálni ezt a kérdést és a párhuzamos elnevezések megszüntetésére illetve más módon való rendezésére javaslatot kellene kidolgozni..." Nemcsak ezt sérelmezte, hanem: „Tudomásom szerint a közelmúltban az ellenforradalom mártírjairól (Mező Imréről, Sziklai Sándorról, Kalamár Józsefről) utcákat neveztek el anélkül, hogy a Titkárság jóváhagyta volna. A Titkárság legközelebbi ülésén fel kellene hívni a KB osztályainak a figyelmét arra, hogy ilyen kérdésekben a Titkárság előzetes döntése szükséges." 21 Már 1956. szeptember 15. és november 25. között meg kellett volna tartani a tisztújító és küldöttválasztó gyűléseket. A gyűléseket végül 1958. február 1. és április 15. között rendezték meg. Az országos gyűlés előkészítésével kapcsolatban a Titkárság többször is napirendre tűzte a kérdést. Például 1958. január 31-én a „Jelentés a TTIT munkájáról"-ban a TTIT tevékenységét úgy értékelték, hogy 1956. augusztus után „revizionista nézetek" uralkodtak el a szervezetben és „befurakodtak a Nagy Imre-csoport egyes képviselői 1956 szeptemberétől". Ezenkívül éles kritikával illették a TTIT-t a Petőfi-kör „megszervezésében játszott szerepe" miatt: „A Társulat is felelős a Petőfi-körért is, melyet a DISZ KV-val hozott létre a párt támogatásával, de irányítása a DISZ kezében volt." A forradalom napjait és a konszolidációs időszak kezdetét így jellemezte a jelentés: „Az ellenforradalom napjaiban a TTIT apparátusában is zavaros, tisztázatlan nézetek uralkodtak. A TTIT vezetői ugyanakkor megakadályozták, hogy a társulatot a népi demokráciával szemben álló elemek kezükbe kaparintsák. November 4-e után a TTIT apparátusában a politikai helyzet roszszabbodott. A többség az eseményeket jórészt nemzeti demokratikus forradalomnak értékelte és többen szovjetellenes, nacionalista nézeteket hangoztattak. A TTIT apparátusának és vezetésének állásfoglalásáért komoly felelősség terheli Mód (Aladár) elvtársat, akinek helytelen nézetei, sokszorosított -tézisei" befolyásolták a titkárság tagjait, az apparátus dolgozóit. A vezetés politikai nézetei megmutatkoztak a káderpolitikában is... A Társulat egyes részlegei az ellenforradalom leverése után nagyon hamar munkához láttak. (Már 1956 decemberében megjelent az Elet és Irodalom, 1957 január végén megindult a budapesti József Attila Szabadegyetem munkája.)... A Társulat ellenforradalom utáni fejlődésében jelentős lépés volt az 1957. április 8-i elnökségi ülés... Mód Aladár elvtárs önbírálatot gyakorolt... Csökkent az üzemi és falusi előadások száma... Húzódozás tapasztalható a közvetlen politikai, világnézeti témáktól. Túlteng a múltba forduló előadások száma, kevés a jelenlegi gazdasági és politikai kérdésekkel összefüggésbe hozható téma. Sokazún. -objektív- előadás, akár természettudományos, akár történelmi témákról, amikor az előadó tartózkodik világnézeti következtetésektől". (MOL-M-KS 288. f. 7/21. ő. e.) Mód Aladár A XX. kongresszus és népi demokráciánk elvi kérdései című brosúráját értékelték „sokszorosított tézisei "-ként. Ezt támadta meg Gedő András A tudományos kommunizmus nemzetközisége és a „nemzeti kommunizmus" című cikkében. Társadalmi Szemle, 1957/3. 34-54. Mód Aladár erre szánt Felelősség a szocializmusért című válaszát már nem jelentették meg a Társadalmi Szemlében. A PB az országos küldöttközgyűlés előtt, 1958. április 29-én határozatában leszögezte: „A közgyűlést fel kell használni arra, hogy a Társulaton belül még fellelhető eszmei zavart tisztázzák. A PB szükségesnek tartja, hogy Mód Aladár elvtárs 1956. október utáni tevékenységét és politikai irányvonalát illetően kellően gyakoroljon önkritikát. Ebben utalni kell arra: személyes fellépése is hozzájárult, hogy a Társulat kőiül tömörült értelmiségiek csak nehezen tudtak politikailag talpra állni és pozitív irányban dolgozni." A PB egyetértett azzal, hogy az ülésen a Társulat elnökének dr. Törő Imrét, elnökhelyettesnek Bognár Gézát, Szádeczky-Kardoss Elemért, Nérnedy Lajost, titkárnak Balogh Sándort válasszák. (MOL-M-KS 288. f. 5/76. ő. e.) 266