Feitl István (szerk.): Budapest az 1960-as években - Budapest (Budapest, 2009)
Mann Miklós: Közoktatás a fővárosban
Új iskolák épültek (II. kerület, Szabadság utcai nyolc tantermes, IX. kerület, József Attila-lakótelepi tizenkét tantermes, XIV. kerület, Egressy úti tizenhat tantermes általános iskolák.) Elkészült az ország egyik legkorszerűbben felszerelt gimnáziuma a XXI. kerületi Pöltenberg utcában. Ezeken kívül is folytak épületfelújítások, tatarozások, bővítések, amelyek szintén hozzájárultak a váltakozó tanítás arányának csökkentéséhez. A budapesti tanév eleji tervekhez, készülődéshez hozzátartozott, hogy a különböző pedagógiai, módszertani kísérleteket igyekeztek széles körben elterjeszteni; a felügyeleti szervek feladata lett a kísérletek eredményeinek publikálása, elterjesztése. Megindult a fővárosi pedagógusok beiskolázása a marxista-leninista esti egyetemre. Az oktatómunkában a Fővárosi Tanács felhívta a pedagógusok figyelmét a helyesírási, számolási készség, a matematikai gondolkodásmód kialakítására és fejlesztésére, az élő nyelv tanításának eredményesebbé tételére, valamint a világnézetileg hatékony történelemoktatás fontosságára. Igyekeztek a szakköröket gyarapítani, munkájukba iskolán kívüli szakembereket is bevonni.4 Az évtized közepén, 1965-ben, a felszabadulás 20. évfordulója kapcsán különböző területeken születtek összegező, több év fejlődésére, problémáira visszatekintő írások. A fővárosi óvodák helyzetét vizsgáló írás utalt a számokban mérhető fejlődésre - míg Nagy-Budapesten 1952-ben 379, addig 1965-ben már 447 óvoda volt 31198 férőhellyel -, de ismertette a gondokat is (1965-ben kb. 2000 olyan kérelmezőt kellett elutasítani, akiknek mindkét szülője dolgozott). A férőhely szűkösségén kívül az is hátrányt jelentett, hogy az óvodák jelentős része bérházakban volt elhelyezve, messze a zöldövezetektől. A régi óvodákban pedig helyhiány okozott problémákat.5 Az általános iskoláról szólva Hantos János, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese kiemelte, hogy ez az iskolatípus már szilárd alapjává vált egész oktatási rendszerünknek. A beiratkozott tanulók 92%-a a tanköteles korban elvégzi a 8. osztályt. Új tantermek, iskolák épültek, emelkedett a pedagóguslétszám. Csökkent az egy osztályteremre jutó tanulók száma, javult a váltakozó tanítás aránya. 1961 és 1965 között a fővárosban 24 új iskola épült és 11 iskolát bővítettek. A hatvanas évek második felében az általános iskolai tanulólétszám csökkent, ugyanakkor növekedett a középfokon továbbtanulók száma. Ez felvetette az egységes tanterem-gazdálkodás problémáját. A meglévő tantermek jobb felhasználására való törekvés mellett folytatódott - igaz, szerényebb keretek között - az iskolaépítés is. Itt főleg az új lakótelepek élveztek elsőséget. A Fővárosi Tanács - a szűkülő anyagi lehetőségek miatt a kerületi körzetmódosításokat is tervbe vette. A napközi otthoni férőhelyek számának gyarapítása mellett a kerületi tanácsok igyekeztek az ott folyó pedagógiaiszakmai munkát is erősíteni, fejleszteni. A középfokú oktatással kapcsolatban az elnökhelyettes a legnagyobb problémát abban látta, hogy az általános iskolát végzett tanulók száma meghaladja az érettségit adó középiskolai férőhelyek számát. Ezért megpróbálták a szakmunkásképzők felé terelni a fiatalságot. Most már a tanácsi vezetés is belátta az 1961. évi oktatási törvény téves elgondolását, amikor is a középiskolát általánossá akarták tenni. Ahogy Hantos János fogalmazott, „a középiskola általánossá tételének téves értelmezése következtében jóval nagyobb propagandát kapott a középiskola, mint a szakmunkásképzésnek jól bevált formája, a szakmunkásképző iskola." Most már világossá vált, hogy a népgazdaságnak nincs igénye - s lehetősége sem! - arra, hogy szakmunkásokat tömegesen középiskolában képezzen. Ezután a Fővárosi Tanács sem erőltette a megbukott 5+1-es formát. Továbbra is fontos célnak tekintették ugyan a munkára nevelést, „de ezt változatosabb formák között akarjuk megoldani" - nyilatkozta az elnökhelyettes. A gimnáziumok gyors fejlesztése sem felelt meg az igényeknek. A nyolcadikosok felvételi jelentkezései azt mutatták, hogy többen érdeklődtek a szakmát adó középiskolák iránt, mint amennyit azok fel tudtak venni. A továbbtanulók tehát elsősorban a gyakorlati pályák iránt tanúsítottak érdeklődést. így az 1964/65-ös tanévben az általános iskolát végzők 66,5%-a szakmát 136