Feitl István (szerk.): Budapest az 1960-as években - Budapest (Budapest, 2009)
Feitl István: Kulturális politika, kulturális tendenciák
az egyik meghatározó kulturális élményszerzés lehetősége a fővárosban lakók számára.12 Még az évtized végén is 21 mozi játszott egész napos beosztásban. A csökkenő látogatószám ellenére felújítási folyamatról beszélhetünk, pedig a gazdaságban mutatkozó kiegyensúlyozatlanságok enyhítése miatt 1960 végén megszüntették az országosan évente mintegy 40 millió forintot jelentő ún. mozifejlesztési alapot.13 Sőt a mozi és a filmgyártás világa - a Főmo, a Mokép, valamint a magyar filmkészítő értelmiségiek befolyásának köszönhetően - a megújulás jegyeit viselte magán.14 A moziban érdekelt szakemberek (a gyártók és forgalmazók) ebben az időszakban még az alapvető kulturális ellátottság részeként érvelhettek például az új lakótelepek vagy a külvárosok filmszínházainak gyarapítása érdekében. A mozi politikai jelentősége régi lenini felismerésre alapozódott, és ez az évtized során nemcsak szilárdan tartotta magát, de ösztönzések kibocsátására is sarkallta a politikai vezetőket a látogatottság fenntartása érdekében. 1957 után évente kb. 6-7 mozi épült át.15 A mozik 80%-át alkalmassá tették szélesvásznú film vetítésére, sok helyen modernizálták a hangközvetítő berendezéseket. A technikai fejlesztések, a felújítások mellett ez tette lehetővé a speciális mozik (pl. a Filmmúzeum, majd a hetvenes évek elejétől a stúdióhálózat) létrejöttét, a bérleti rendszer kialakítását, amely árukapcsolással a politikai töltetű filmeket a szórakoztató filmekkel vegyítve kínált olcsó időtöltést fiataloknak és nyugdíjasoknak egyaránt.16 Mozi építésére ugyanakkor nem maradt pénz, az egyetlen végleges beruházás a Kőbánya központjában felépült nagy kapacitású filmszínház volt, amíg a József Attila-lakótelepi Pest-Buda nem készült el ebben az időszakban. Megszüntettek viszont több elavult kis mozit, így az állami filmszínházak száma 105-ről 92-re, az ún. társadalmi vetítőtermeké 178-ról 62-re csökkent.17 A mozizás nem csökkent volna ilyen ütemben egy másfajta kínálat esetén, de amíg a II. világháború előtt évente több mint 200 filmet mutattak be, addig a 1960-ban 152-t, 1970-ben 174-et. Körülbelül Közös mozilátogatásra indul a Fémbútor- és Drótszövetgyár Nem vagyunk angyalok nevű leánybrigádja. Budapest, 1962 40 nyugati film megvételére volt anyagi lehetőség, 20 magyar filmnél nem sokkal több készült évente, a többit a szocialista országokból, esetleg a harmadik világból importálták. A filmek között ráadásul felülreprezentált volt az ún. művészfilm, ami a közönségnek csak kis részét csábította. A politikai szelekció, a mozgalmi jellegű mozizás, az anyagi ösztönzés ellenére a filmválaszték és az érdeklődés a kommersz magyar és nyugati filmek körül összpontosult. A magyar film népszerűségét nem utolsó sorban Várkonyi Zoltán, Gertler Viktor nagyszabású adaptációi és néhány igen jól sikerült vígjáték húzta magával (ilyen volt a Tizedes meg a többiek - Keleti Márton rendezésében, 1965-ös bemutatása után). Egyes magyar filmek elkészültét a közvélemény a tömegkommunikációs eszközök, így az óriási példányszámban megjelenő képes hetilapok jóvoltából akár a forgatás egész ideje alatt nyomon követhették,18 de nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy a magyar színészek ebben az időszakban épp a televíziózás jóvoltából sokkal ismertebbek voltak, mint korábban vagy manapság. A magyar filmművészet korszakos eredményeiben az is szerepet játszott, hogy a filmgyártásban a türelmesebb politikai magatartás már akkor jelentkezett, amikor másutt még a rendcsinálás folyt.19 150