Feitl István (szerk.): Budapest az 1960-as években - Budapest (Budapest, 2009)
Feitl István: Kulturális politika, kulturális tendenciák
állította, hogy a hagyományos esztrád műsorok iránt csökken az érdeklődés, felléphet abban Sárdy János, Rátonyi Róbert, Latabár Kálmán, Kazal László, Kabos Gyula, a közönségszámot egyedül Honthy Hanna garantálta.81 A szerző az okot abban látta, hogy a fiatalokat egyszerűen nem érdekli az operett, a magyar nóta, csak a modern könnyűzene. A legnépszerűbbé az éppen profivá váló Metró zenekar vált, amely a külföldi számok közé már saját szerzeményeit is belekeverte.82 Az évtized népművelési statisztikáiban egyedül az ifjűsági klubok száma emelkedett lineárisan.83 Az ifjúság kulturális másságának peremvidékén szubkultúrák is megjelentek elsősorban a galerizésben, 1968 időszakában kis mértékben a hippi csoportokban, de ezeket mindvégig titkosszolgálati, rendészeti eszközökkel szorították vissza.84 A hatvanas évek második fele már ennek a kultúrának a kanonizálásával jellemezhető, amit jól mutat a Várkert-bazárban 1961-ben megnyílt Ifjúsági Művelődési Park,85 ismertebb nevén az Ifipark felfutása, illetve a lemezkiadás és az ifjűsági sajtó változása, a slágerlisták, a Szabad Európa Rádió és más nyugati adók könnyűzenei műsorai, a „Komjáthy", és a fővárosi beatkoncertkínálat megváltozása, a külföldi sztáregyüttesek meghívása, az alternatív viselet és a nyugati divathóbortok fokozatos tolerálása. Ennek fókuszában a budapesti utca, ifjúsági terek, de még inkább a házibulik és az otthoni zenehallgatás állt. Ezeknek a zenei élményeknek a megszerzési módja már erőteljesen kötődött a tömegkommunikációs eszközökhöz, a rádióhoz, a magnóhoz, a lemezjátszóhoz és televízióhoz.86 Bár a rock térhódítása a későbbi évtizedben is töretlen volt, igaza van Sebők Jánosnak, amikor arra a megállapításra jut, hogy az ifjúság alternatív kultúrájának fénykora, részben a hatalom jóvoltából az 1968-1970 közötti évekre tehető.87 A hetvenes években, akárcsak Nyugaton, az alternativitást a kommercializálódás váltotta fel. JEGYZETEK 1 Ehhez hozzájárult az, hogy 1960 májusában az MSZMP KB Titkársága elé került egy olyan jelentés, amely szerint a kulturális, tudományos és felsőoktatási területeken a vezetői posztokat túlnyomó részben politikai szempontból megbízható emberek töltik be, rá lehetett térni a kisebb korrekciók és a szisztematikus káderfejlesztés gyakorlatára. (MOL M-KS 288. f. 7/77. ő. e.) 2 BFL XXXV. 1. a4/303. és 310. ő. e. 3 Vajda Mihály: Posztmodern beszéd a gyönyörű hatvanas évekről, amikor utoljára még - akár szép, akár csúnya - minden olyan egyértelmű volt. In: Hatvanas évek. Új törekvések a magyar képzőművészetben. Szerk.: Nagy Ildikó. Képzőművészeti Kiadó, Magyar Nemzeti Galéria, Ludwig Múzeum, Budapest, 1991, 9. 4 Tábor Adám: Hatvanas évek: A folytatás és a kezdet. In: Uo. 45-50. Németh Lajos művészettörténész így emlékezik: „A 60-as éveknek épp az volt a jellemzője, hogy az értékeket felismerő művészek, értelmiségiek baráti kapcsolatba kerültek egymással, számos - egymással lazán kapcsolatot tartó baráti társaság alakult. Különféle presszókban, műtermekben, baráti látogatások során találkoztak egymással. A Schaár- Vilt házaspárnál ott volt Jancsó, Mészöly, Bíró Yvette, a Vigília-körben Pilinszky, Erdély, Kondor, a Kis Berlinen vagy a Nimródban Nagy László, mások a Belvárosi kávéházban - és folytatni lehetne. Mindenki ismerte és tisztelte a másikat. Vagy mit jelentett akkor az Építész Pince! Ki is alakult valamiféle »kettős hatalom«" Uo. 69. 5 BFL XXXV. 1 a3/97. ő. e. 1970. szeptember 24-ei ülés. 6 Ebbe nem tartozott bele a kocsmázás. A galerizést ostorozták, de tekintettel az idegenforgalmi szempontokra eltűrték a költséges szórakozóhelyeken való éjszakai szórakozás lehetőségét. 7 Román Kálmán: Az ország harmincon alul. Magyarország, 1970, 7. sz. 41. A felmérés szerint a fizikai munkát kevés fiatal választotta. 8 L. erre Orbán László felszólalását a parlament 1969. júniusi ülésén. Orbán László: Ifjúság, értelmiség, szocialista kultúra. Válogatott beszédek és cikkek. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1981, 311-321., illetve Kalmár Melinda: Az optimalizálás kísérlete. Reformmodell a kultúrában 1965-1973. In.: „Hatvanas évek" Magyarországon. Tanulmányok. Szerk.: Rainer M. János. 1956-os Intézet, Budapest, 2004.181-183. 9 A tudástőke értékének felismerése valóban életben is tartotta ezt az iskolás formát, például a József Attila Szabadegyetem 165