Fellegi Borbála: Út a megbékéléshez. A helyreállító igazságszolgáltatás intézményesülése Magyarországon (Budapest, 2009)
2. Háttérismeretek
résztvevők bátorítást, támogatást és megértést tanúsítsanak az elkövető irányában, amikor ő együttérzését és tiszteletét fejezi ki az áldozat felé. A szégyenérzet azonban kettős természetű - erről később még bővebben is szó esik. E ponton az a lényeges, hogy amennyiben a közösség nem fogadja el az elkövető által tanúsított megbánást (amely egyben a szégyen felvállalása is), az elkövető számára az elsődleges cél a szégyentől való megszabadulás lesz. Ez a vágy részéről hárítást és a felelősség kerülését eredményezheti. Ugyanakkor ha közössége képes kimutatni, hogy nyitott a sérelmet okozó személy ismételt viszszafogadására (aki ezen a ponton a legsérülékenyebb szereplő), az elősegítheti az elkövető őszinte felelősségvállalását, a bocsánatkérést, és hogy különböző, jóvátételt jelentő cselekvéseket ajánljon fel. Az utóbbiak igazolhatják a bocsánatkérés őszinteségét. Az elkövetőben leginkább ebben a szakaszban tudatosul bűnössége és a felelősségvállalás jelentősége. Bocsánatkérésével felcserélődik a korábbi szereposztás: ezen a ponton az áldozat kerül döntési pozícióba, az elkövető sorsa pedig a sértett döntésétől függ, aki vagy elfogadja, vagy feltételekhez köti, vagy elutasítja a bocsánatkérést. Amennyiben a folyamat sikeres, a sértett emberi méltósága helyreáll, a jóvátételi igény felkínálása és az elkövető bocsánatkérése pedig megszünteti az áldozatban a vágyat, hogy az elkövetőt megalázza. A kölcsönös tisztelet, a megértés, a bocsánatkérés és megbocsátás kifejezését - mintegy katalizátorként - tovább erősítheti, ha mind az elkövető, mind a sértett oldaláról támogató személyek vesznek részt a folyamatban. Ennek célja a két oldal egymás iránti tiszteletének kimutatása, és hogy az érintett közösségben a tett (bűncselekmény) elítélése mellett a cselekedetet elkövető személy iránti tisztelet továbbra is megmaradjon (Braithwaite, 1989).74 Mindez nagyban segítheti a két oldalt abban, hogy ismét egyensúlyba hozzák erkölcsi pozíciójukat. Ez a típusú, erkölcsi szintű helyreállítás hozzájárulhat ahhoz, hogy a felek a történteket véglegesen lezárhassák magukban, és új fejezet nyithassanak életükben (Maruna, 2001). Természetesen minden egyes konferencia lefolyása és eredménye jelentősen függ a konkrét szereplők személyiségétől, a bűncselekmény tárgyától, súlyától és körülményeitől. A folyamat fenti leírása erőteljesen leegyszerűsít, arra azonban alkalmas, hogy ábrázolja a belső dinamikát és a kívánt (ideáltipikus) hatást. Öszszefoglalásképpen elmondható, hogy a megközelítés a folyamat kulcselemeként az empátia kialakulását jelöli meg, amelynek előfeltétele a résztvevők egymás személye iránti tiszteletének kimutatása, valamint a reintegrációra alapvetően nyitott közösség megléte. Amennyiben ez adott - egy gyakorló facilitátor szavaival élve -, „a konferencia folyamata mindenkiből a benne lakozó jó oldalt hozza elő" (MacRae, 2000).75 74 Szépirodalmi példával, József Attila megfogalmazásában ugyanez a gondolat így hangzik: „Érted haragszom, nem ellened." Gandhi szintén e gondolatra építette filozófiáját, amikor azt írta: „Vesd meg a bűnt, de továbbra is szeresd annak elkövetőjét." („Hate the sin, love the sinner.") (Gandhi 2003.) 75 Idézi Walgrave, 2008, 119. 95