Gáll Ernő: Levelek, 1949-2000 (Budapest, 2009)
Levelek (1949-2000)
csülnek és meg is bántott, hiszen ott támadott, ahol a legérzékenyebb vagyok. Szerkesztő koromban jobban elviseltem a névtelen leveleket, úgy látszik, hogy öregszem. Goldi^-kiadásról írsz. A Testamentum kötetet ismerem, és az 1912-ben Aradon kiadott műve eredetiben megvan nekem. Ha kell, neked ajándékozom, ott jobban kell. Hadd írjam még ide, hogy Kányádi verse a 8-as számban - nagy vers, ritka összegező típusú írás, nem is igazán Kányádi-típusú, éppen ezért érdekes. Kányádit mindig szerettem, tudtam, hogy ilyet tud írni, az apjáról ír hasonlót (Fel-felcsukló ének [sic!]), de ez mindet előzi, külön tanulmányt igényel és foglalkozni is fogok vele, a gyerekekkel is megbeszéljük. Méliusz írt, régóta hallgatott. Ide nem jön, de megy nyugatra, és Újvidéket meglátogatja, Bosnyákot leginkább. Oda hív. Amint megtudom, hogy ott van, átszaladok, hogy lássam. Érdekes a levele, főleg ami ránk vonatkozik belőle. Igaza van, de nem tehet[ek] semmit, és nem változtathatok semmit. Felelősséget már csak magamért vállalhatok, amíg eszemet tudom, addig igyekszem is a magam felelősségét ébren tartani és gyakorolni. És naivan hinni, hogy mások is így tesznek. Na, elég a lamentációból, írok majd közelest másról is. Éva asszonynak kézcsók, téged ölel: Ilia Miska Ui. Ha Szőcs István még nem tudná, a fő dél-amerikai sumérost, Fehér Mátyás Jenőt Buenos Airesben elütötte egy autó és meghala. Továbbá: a levelet már nem olvastam újra és nem javítottam ki. Elnézésedet kérem. Ilia Géppel írott levél. Címzése a levél feketében: Gáli Ernőnek. Románia - Cluj-Napoca 258. GÁLL ERNŐ ILIA MIHÁLYNAK Cluj-Napoca, 1978. november 8. Kedves Mihály „Öcsém”! Igazán nem panaszkodhatok; az utóbbi időben szinte elkényeztetsz okos baráti leveleiddel. Most tehát abban a helyzetben vagyok, hogy egyszerre köszönöm meg október 6-án és október 19-én kelt soraidat, valamint a társas anzixot. Az utóbbi már azért is kellemes meglepetés volt számomra, mert illusztris Dani [Csatári Dániel] barátunk aláírása is szerepelt rajta. Ezzel megtört a jég, ha nem is válaszol leveleimre, de legalább kézjegyével fejezte ki, hogy még tudja, ki vagyok. Nagy elégtétellel állapítottam meg magamban, hogy nemcsak eszményi levelezőpartner, hanem nem kevésbé ideális olvasó is vagy. Neked igazán érdemes írni és szerkeszteni, s ha néhanapján, sőt egyre sűrűbben kétely fog el a tekintetben, érdemes-e nyüzsögni, a Te reakcióid, reflexióid mindig új ösztönzést adnak a továbbiakhoz. Hogy időrendben kezdjek válaszolni, első leveledben írod, hogy Te is érzékeled az egyre áthatolhatatlanabbá váló válaszfalakat, amelyek egyrészt akadályozzák a kommunikációt, másrészt - érthető módon - fokozza [sic!] a szkepszist. Az egész szindróma - érzésem szerint - ennek az új fin de siéclenek a kifejezése, az általános illúzióvesztésnek, tanácstalanságnak és irányvesztésnek, amelyben egész civilizációnk leledzik, persze úgy, hogy különböző részei a maguk sajátos helyzetének, jellegének megfelelően érzékelik és reagálják le a pillanatnyi nagy Nihilt. Ez a társadalomlélektani háttere a nálunk most kirobbant belviszályoknak is, amelyek engem sem töltenek el örömmel, sőt. Vannak, akik ezekben az agresszív megnyilvánulásokban pozitívumot látnak, mondván, hogy még ezekben az egocentrikus kirohanásokban is munkál részben a viták szabadságával kapcsolatos valaminő demokratizmus, részben pedig néhány - a személyes torzsalkodáson túlmutató - elvi kérdés. Lehet. A magam részéről, a mi adott helyzetünket figyelembe véve, inkább káros jelenségekként könyvelem el őket, hasznos következményeiket pedig nem taksálom olyan magasra, hogy megérnék, kiegyensúlyoznák az általuk okozott károkat. Azóta bizonyára megkaptad az Igaz Szó 9. számát s benne Sütő válaszát, illetve Láng cikkét. A vita folytatódni fog a novemberi és decemberi számban is, majd Gálfalvi [Gálfalvi Zsolt] készül a konklúziókat megfogalmazni. Ami Sütőt illeti, ő tényleg nem egy nagy teoretikus és a Csipkerózsikába becsúszott néhány tradicionalista szellemű, kizárólagosságot sugalló irodalompolitikai megjegyzése pedig valóban nem a legszerencsé276