Gáll Ernő: Levelek, 1949-2000 (Budapest, 2009)
Salat Levente: Gáll Ernő levelezésének szellemi horizontja
A „hogyan tovább?” kérdésére ennek ellenére nem tud lelkesítő választ adni. Úgy ítéli meg, hogy a baloldal általános válságban van, a kor kihívásai által megkövetelt válaszok kidolgozása pedig a következő generációk feladata leend. „Rám, ránk - írja ezzel kapcsolatban egy Szász Jánoshoz címzett levelében -, az egész mai baloldalra (utólagos engedelmeddel, ebbe Téged is beleértelek) abszolút jellemző Hobsbawn századvégi diagnózisa: ködben botorkálunk. Az irányvesztettségben is egy biztos: nem fogom kibontani és magasra emelni a restauráció zászlaját. [...] pusztán arra próbáltam utalni, hogy a szovjet bukás nem szüntette meg a szociális problémákat, feszültségeket. Ezeket »nájmódi« elmélettel és terminológiával ki kell fejezni. Ez a feladat, de a teljesítés az utánunk következőkre vár. Kár, hogy ebből kimaradunk.” (1997. augusztus 17.) 2000. január 7-én pedig, még kitűnő szellemi állapotban, de már közel a véghez, ezeket írja Kovács Andrásnak: „Sokat foglalkoztat a régiónkbeli s az európai baloldal válsága [...]. Hiába vannak uralmon a legtöbb országban, politikájukat a neoliberalizmus határozza meg, s eddig képtelennek mutatkoztak valamilyen alternatíva kidolgozására. Nem került szemeim elé sem komoly önreflexió, sem olyan kritikai társadalomelemzés, amely eligazító lenne. Azt hiszem, ilyesmi a mi életünkben nem lát napvilágot. [...] Lehet, hogy történelmileg a helyzet nem enged meg többet.” Az 1989-es fordulat utáni erdélyi magyar közélet és kisebbségpolitika számos további jellemzője mellett, amelyek a Gáli Ernő-i világlátás szempontjainak a markánsabb érvényesülését nem tették lehetővé, minden bizonnyal ezek az élmények és benyomások is szerepet játszhattak abban, hogy Gáli Ernő utolsó éveit az „ügyszolgálat” fogalmának a kiüresedése árnyékolta be. Egy 1996. május 10-én kelt, Ileana Ioanidnak és Radu Flóriánnak írt levelében így vall erről: „Számomra ez állandó frusztrációt jelent egy olyan világban, ahol nemigen tartozunk sehová, s ahol »Ügy« sincs, amelyet egyértelműen felvállalhatnánk. Én legalábbis így érzem. Márpedig közösen követett célok, eszmények stb. nélkül nincs sok értelme az egésznek.” Sütő Andrásnak pedig a következőket írja ezzel kapcsolatban: „A kórházban olvastam el Nagy Ibolya kitűnő esszéjét új darabodról, s ez az írás - rövid időre - viszszavitt a hetvenes-nyolcvanas évekbe. Hidd el - bármennyire is abszurdnak tűnik - elfogott a nosztalgia, hisz a kíméletlen nyomás alatt is egy csapathoz tartoztam, s úgy látszott, hogy létezik egy ügy, amelyért érdemes küzdeni.” (2000. február 25.) Néhány érdekesség A levelezési anyag számos olyan dokumentumot tartalmaz, amelyeket a bennük fölbukkanó kérdések eszme- vagy kisebbségtörténeti jelentősége, a véleményeket megfogalmazó személyisége, illetve az álláspontok markáns közéleti relevanciája tesz emlékezetessé. A soron következőkben néhány ilyen véleményt, állásfoglalást ismertetek röviden. Minden bizonnyal túlzás nélkül tekinthető eszmetörténeti jelentőségűnek a Gáli Ernő és Székely János között 1979-ben lezajlott rövid, ám annál intenzívebb levelezés, ez ugyanis olyan kérdéseket vet föl, amelyeket évekkel később, az 1980-as évek folyamán kibontakozott liberális-kommunitárius vita tűzött napirendre, a nemzetközi szakirodalom olyan rangos személyiségeinek a részvételével, mint John Rawls, Michael J. Sandel, Charles Taylor, Michael Walzer és Alasdair MacIntyre. Gáli Ernőnek egy 1979. április 28-án kelt, barátian kritikus levelére válaszolva Székely János a következőket írja A nyugati hadtest69szerzői intencióiról: „Könyvecském ugyanis - hiába szól a háborúról - szándéka szerint szigorúan a jelent modellálja. A világszerkezet, amely megjelenik benne: világunk szerkezete. Azt próbáltam benne kitapogatni, hogyan kell (és lehet) emberként élni, ahol és amikor reális cselekvési alternatíva nemigen kínálkozik [... ] Az Emberbarátokban is »miránk magunkra« próbálom vonatkoztatni a választás korszerű képtelenségét. Ez a »mi« pedig az én tudatomban elsősorban nem nemzetiségi közösséget jelent: sohasem leszek hajlandó ebbe a fogalomrendszerbe gubózni. Hanem 69 Székely János: A nyugati hadtest. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1979. 46