Gáll Ernő: Levelek, 1949-2000 (Budapest, 2009)
Levelek (1949-2000)
sürgős a tervezett irodalmi előadást megcsinálni!! Akkor is, ha én nem lehetek ott, és nem kívánok semminő szöveggel szerepelni!! De annál fontosabb - gondolom - csupán gondolom, és isten ments, hogy ezt „beavatkozásnak” lehessen minősíteni - a műsortervet - az eddigit - tovább kellene gondolni. Legalábbis, ami a régi Korunkat illeti. Gondolok inkább egy remek publicisztikai Gaál-szövegre, gondolok Korvinra, Salamon Ernőre, Nagy István-, Bözödi-szemelvényre - rövid darabokra - meg Déryre, József Attilára (Remenyikre), Veres Péterre (akiket nálunk iskolában tanítanak), feltétlen Endre Károlyra, Szentimreire. Ezt egy órában ügyesen össze lehetne montírozni. A második részben pedig az új folyam tükre jelenhetne meg. A régi románokat megtaláljátok akár a híres román számban. Abból remek 15 perces montázst lehetne csinálni, férfi-nő páros elmondásában. Kérlek, mondd meg Julikénak [Szilágyi Júlia], még egyszer üzenem: én nem a kolozsvárian felfogott tv-adást kifogásoltam - ez önmagában egy struktúra volt, egy realitás. Épp ezért Bodornak [Bodor Pál] a film elkészülte után jött ajánlatát, hogy „bevegyenek”, azzal utasítottam el - hogy nem lehet és nem szabad a kolozsvári adás egységét megbontani! Többször is kihangsúlyoztam: ez egy lehetséges és reális viszszaadása a Korunknak. Az meg már a független személyiség dolga, hogy abban mit, hogyan ítél meg - minden kritika tárgya. (Az én nézeteimet sem kivéve.) Mint ahogyan az is a véleményem, hogy kívánatos lett volna, hogy az adás a nemzetiség Korunk-kapcsolatait országosan mutassa be, és így megszólaljon Endre Károly, Franyó, Szilágyi Andrásról nem is szólva - aki ha nem volt kimozdítható, akár Az új pásztor egy oldalát lehetett volna helyette megszólaltatni. Ebbe én is belefértem volna. Ez, ismétlem, semmiféle józan ész szerint nem jelenti azt, hogy a létrejött adást bárki is nem kívánatosnak minősítse. Elismétlem: tudtam arról, hogy az első adást cikkben akarják bírálat tárgyává tenni. Én voltam az, aki mind a cikket tervezőt, mind a főszerkesztőt erről lebeszéltem. Tessék Huszárt [Huszár Sándor] megkérdezni: ha már olyan szégyenletes helyzetbe kerültem, hogy bizonygassak, és tanúra hivatkozzam. Nem haragszom, de elszomorít, hogy hitelt adtok olyan hazugságnak, hogy én a piti tv-ügyben megtámadom akár a tv-t, de akár a Korunkat. Még elszomorítóbb az az atmoszféra - bár érthető -, amely az embereket fogékonnyá teszi a legrosszabbak feltétel nélküli azonnali akceptálására, anélkül, hogy feltennék a kérdést: kompatibilis ez vagy sem? Szóval Kolozsvárról pánikszerűen menekültem, ki voltam készülve, péntek estétől szombat délutánig nem ettem, gyógyszerekkel tömtem magam, beteg voltam - már betegen jöttem el - és most itt dögösködöm, és rágom a tulajdon fülemet, meg huzigálom: miért jöttem el hozzátok egyáltalán. Az én állapotomban ezt senki se vállalta volna. No de miért vállaltam? - szól a kérdés. Akármi a felelet, de egyről biztosíthatlak: semmiképp sem azért, hogy „én” „szerepeljek”. Te, azt hiszem, hitelt adsz szavaimnak. Az [sic!] hogy ennyit írok minderről, valószínűleg az az oka, hogy nekem Kolozsvár több, mint amennyi én vagyok Kolozsvárnak. Ami persze nem ment fel az ítélet alól, amit egy látszat kelt: hogy ráoktrojáltam magam Kolozsvárra. Én jót akartam. És ez lett belőle. Konklúzió: ne akarjunk jót, és akkor nem esik bántódásunk, és nincs mit megbánnunk. Sokszor üdvözöllek, feleségednek kézcsók, Julikát üdvözlöm: Méliusz Kézzel írott levél. 136. VERESS DÁNIEL GÁLL ERNŐNEK Sepsiszentgyörgy, 1976. március 3-án Gáli Ernő főszerkesztő elvtársnak Kolozsvárt Kedves Ernő, nagyra becsült Barátom! Az ünneplés első hulláma elült. A tapsorkán is elcsitult. Mint szokásos, a hétköznapi munka - aprómunka, mondaná Lenin - napjai következnek, mondjuk a hetvenötödik évfordulóig. Már aki azt megéri, hajasan vagy e nélkül, vagy éppenséggel sehogy. De ez már nem a mi dolgunk. Minap kissé keserűen sziszegő levelet írtam. Korközérzetünkben fogantat. Gondolom, tudom, lényegét nem értetted félre s indulataimat a dolgok természete szerint magyaráztad: néha ki kell or173