Gáll Ernő: Levelek, 1949-2000 (Budapest, 2009)
Levelek (1949-2000)
Vannak-e nyári terveik és milyenek? Otthon lesznek-e augusztusban? Feleségemmel együtt az egész dinasztiát szeretettel üdvözöljük: [Gáli Ernő] Géppel írott levélmásolat. 503. BODOR PÁL GÁLL ERNŐNEK 1985. július. 23/24. Ernőm Drága, talán a személyes vonatkozásokon túl is érdekes lehet számodra mindaz, amit ama interjúval szoros összefüggésben végiggondolni kénytelen vagyok. Hozzá kell tennem mindenekelőtt, hogy időközbeni vendégeim valamivel nyíltabban fogalmazták meg a kiváltott ellenérzéseket, mint ahogyan azt Te levélben megfogalmaztad. A kép tehát, amelyre reagálni tudnék, most már valamivel teljesebb. Én egyszer megírtam Neked, hogy legfőbb bűnöm az, hogy nincsen valamiféle látványosan megbocsátható, súlyos bűnöm. Erről még a szárhegyi ügy kapcsán beszélgettünk. Az emberek könynyebben viselik el azt, akinek ilyen-olyan érdemei elismerése mellett nagyvonalúan megbocsáthatják, hogy buzis, alkoholista, kleptomániás, hazudozó, hogy megalomániásán a saját földuzzasztására használja fel ilyen-olyan pozícióját stb. Akinek nincs ilyen szemet szúró, a közmegegyezés szerint is súlyos vétke, azzal szemben némi zavarban vannak, és keresik a módját annak, hogy belekössenek. Én Neked már megvallottam, hogy egész honi életem-munkám legnagyobb traumája a szárhegyi ügy volt, az a tény, hogy legjobb ismerőseim között is akadtak, akik nem tették értem tűzbe a kezüket, akik képesek voltak akár egy pillanatig is (de hát nem egy pillanatig tartott!) kételkedni bennem. Rájöttem, hogy a feltétel nélküli hűség tekintetében érzelmeim meglehetősen egyoldalúak. Azaz: én valóban vakon bízom azokban, akiknek tisztességéről évtizedek során meggyőződtem. Hogy ez fordítva nem így volt, mindmáig feledhetetlenül megrázó élményem, és nagymértékben hozzájárult néhány radikális döntésemhez. Hiszen azt sokkal könnyebben elviseltem, hogy írói teljesítményeimet igen nehezen, avagy egyáltalán nem ismerte el az irodalmi sajtó, illetve, amikor néhány teljesítményem már nehezen volt lesöpörhető, kényszeredetten és félszájjal tudomásul vették; azt azonban nem lehetett elviselni, hogy miután évtizedeket teljes odaadással, minden energiámmal a közös érdekű építésbe öltem, és számtalan éles fordulat idején egyértelműen és világosan foglaltam állást - hogy finoman fejezzem ki magam mégis éppen ezen a síkon is előfordulhatott, ami előfordult. Az interjúban azt a régi elvemet követtem, hogy mindent nyíltan megfogalmazzak, amit csak lehet. Az életrajzi-származási vonatkozásokat, mint írtam már Neked, egyébként is közreadtam már a Gálfalvi Gyurinak adott interjúban, az Igaz Szó 1980. júliusi számában. Hogy származásom egyik ágával az egyik itteni réteg felé, a másikkal a másik réteg felé kacsintottam, az csak azokban fogalmazhatódott meg, akik szántszándékkal nem akarták tudomásul venni, hogy az egyik ág föltárása teljes mértékben lehetetlenít a másik ág felé, és fordítva. Mit ér az ősmagyar s nemesi származásúak szemében anyám családja, ha elmondom, hogy apám zsidó, és mit ér a zsidók szemében apám, ha kiderül, ha én föltárom, hogy anyám nem az, s hogy én református magyar vagyok? Tudod Te is igen jól, hogy ez a kettős származás éppen arra jó, hogy egyik se fogadjon be. Azért írtam le, hogy tiszta vizet öntsek a pohárba. (Ami József Attilát illeti, persze hogy csak víziószerű a látomás; de hát ő valóban a nagyapám szanatóriumában feküdt és én valóban ugyanott gyerekeskedtem; magam sem vettem és veszem egészen komolyan az emléket; mint ahogy annak, aki jóhiszeműen olvasta el az interjút, meglehetősen világos lehetett volna, hogy Dávidot, Jézust stb. ugyancsak öniróniával emlegettem...) No de mindegy. Jellemző csupán az, hogy az Apám könyve, a Svájci villa, a Szélmalomjáték és a többi kevesebb kommentárt kavart, mint ez az interjú. Szerencsére, még ha ez a levél rám cáfolni látszik is, eljutottam abba a fázisba, amikor sokkal kevésbé érdekel már a sok múlandó kommentár, mint a teljesítményeim lényege. Megírtam már Neked, hogy az elmúlt időben, ha jól meggondolom, kevesebb mint másfél év alatt, megírtam egy kötetnyi, itt esszének értékelt könyvkritikát és recenziót. Már nem tudom, megírtam-e Neked, hogy kikről; hát többek között Örkény, Vészi Endre, Veres Péter, Váczy Mihály, Garai Gábor, Nemes György, Juhász 501