Garai László: Egyáltalán, minek nekünk gazdaságpszichológia? (Budapest, 2015)
II. Hogyan működünk és hogyan értelmezünk? - Hogyan értelmezünk?
KÉZI VEZÉRLÉS VAGY LÁTHATATLAN KÉZ? Kérdés, persze, miért volna egyáltalán szükség arra, hogy ilyen vagy akármilyen kommunikációs tranzakciók kiteljesítsék a piaciakat, holott ez utóbbiakról például a Nobel-díjas Friedrich A. Hayeknél ilyesmit olvashatunk: „Fia egyetérthetünk abban, hogy a társadalom gazdasági feladata főképpen az, hogy gyorsan alkalmazkodjon a tér- és időbeli speciális körülmények változásához, ebből következnie kell, hogy a végső döntéseket azokra az emberekre kell bízni, akik ismerik ezeket a körülményeket, akik közvetlenül tudják, mik a releváns változások, és milyen erőforrásokat lehet azonnal mozgósítani e változások lefedésére. Nem várhatjuk, hogy ez a feladat úgy legyen megoldva, hogy először továbbítjuk mind e tudást egy központi testülethez, amely, miután összegez minden tudást, kibocsátja a rendelkezéseit. A feladatot valamiképp decentralizálva kell megoldanunk [...], mert csak így biztosíthatjuk, hogy a tér- és időbeli speciális körülményekre vonatkozó tudás haladéktalanul kerüljön felhasználásra. Ám a helyszínen lévő ember nem dönthet egyedül a saját, jóllehet alapos, de a közvetlen környezetére korlátozódó ismereteinek alapján. Hátravan még az a feladat, hogy olyan további információhoz jusson hozzá, amelyek szükségesek ahhoz, hogy döntése az átfogóbb gazdasági rendszer változásainak egészleges mintájába illeszkedjék." Ehhez a további információhoz juttatná hozzá a piac szereplőjét a kommunikáció, amelynek szempontjából biztatóan hangzik, hogy Hayek egyfelől azt írja, hogy „aligha történhet bármi bárhol a világban, amiről állítható lenne, hogy nincs semmi hatással a meghozandó döntésre". Másfelől viszont azt is írja, hogy a döntéshozónak „nem kell ismernie mind e történést mint olyant", mert ami mindebből fontos a döntéshozás szempontjából, azt kifejezi egyetlen adat: a kérdéses jószágnak az ára. „Egy olyan rendszerben, ahol a releváns tények ismerete sok ember között van szétszórva, az árak képesek úgy hatni, hogy a különböző emberek egymástól elszigetelt akcióit koordinálják. Érdemes egy pillanatra szemügyre venni az árrendszer hatásának egy nagyon egyszerű és közönséges példáját, hogy lássuk, mi is történik. Tegyük fel, hogy valahol a világon egy új lehetőség bukkant fel valamely nyersanyagnak, mondjuk az ónnak a felhasználására, vagy bezárult az ónellátásnak valamely forrása. Lényegtelen..., hogy e két ok melyike teszi az ónt most szűkösebbé. Amit az ón felhasználóinak tudniuk kell, az mindössze annyi, hogy... takarékoskodniuk kell az ónnal." Mármost Hayek szerint ahelyett, hogy költséget és időt igénylő kommunikáció eljuttatná a döntéshozó instanciához az információkat arról, hogy miért, hogy például az általuk felhasznált ónnak egy részét most nagyobb hasznot hajtó módon lehet felhasználni másutt, s hogy melyek ezek az alternatív felhasználási lehetőségek, hogy mivel lehet az ónt a régebbi felhasználásban helyettesíteni, hogy mivel lehet majd esetleg e helyettesítőt vagy azokat az árucikkeket helyettesíteni, amelyeket addig ónból készítettek és így tovább 194