Garai László: Egyáltalán, minek nekünk gazdaságpszichológia? (Budapest, 2015)

III. A gazdaságpszichológia terepe: A második modernizáció - A gazdasági működés alapjául szolgáló tulajdonságok tömegtermelése

AZ ÁRU, AMELYNEK NINCS EFFEKTIV ÁRA Ahhoz, hogy egy piaci rendszer működjék, minden árunak kell, hogy létez­zék effektiv ára, tehát olyan, amelynek változása ténylegesen megváltoztatja a kérdéses áru kínálatát és keresletét. Minden árunak: nemcsak a termékeknek, hanem annak a szerfelett különös árunak is, ami maga a tevékenység. A tevékenység különössége abban áll, hogy míg a terméket, amikor kíná­lom, pénz ellenében átengedem, amikor pedig keresem, ellenkezőleg, pénz ellenében birtokba veszem, addig a tevékenységet, akár kínálom, akár kere­sem, mindkét esetben én magam fejtem ki. S hogy annak a tevékenységnek, amelyet munkaként megfizetnek, és annak, amelyet szórakozásként megfi­zettetnek velem, fizikai megjelenése azonos, ellenben mind pszichológiai, mind ökonómiai lényegük ellentétes egymással. Ennél is furcsább azonban, hogy a munka esetleg szórakozássá válik, ha fizettetnek velünk azért a lehetőségért, hogy e tevékenységet végezzük - a szórakozás pedig munkává tehető, ha végzéséért fizetséget kapunk.6 A tevékenységre így meglehetősen furcsa keresleti/kínálati görbét ka­punk. Eszerint, ha elég magas árat fizetnek nekünk, akkor elég magas lesz a kérdéses tevékenység kínálata: sokan vagy/és hosszú ideig fogjuk a tevé­kenységet folytatni, mert, bár kellemetlen, de megéri, minthogy nagy hasznot hajt - ha viszont elég mágas árat fizettetnek velünk, akkor elég magas lesz ugyanazon tevékenység kereslete: sokan vagy/és hosszú ideig fogjuk a tevé­kenységet folytatni, mert, bár költséges, de megéri, minthogy igen kellemes. S hogyan viselkedik e kínálatinak csakúgy, mint keresletinek roppant furcsa függvény abban a pillanatban, amikor egy tevékenység élvezete és költsége (vagy hozama és terhessége) éppen egyensúlyt tart egymással? Erre a kérdésre a józan ész is, meg a hozzá a legszorosabban tapadó viselkedés­lélektan is csak Buridán válaszát tudja megismételni, aki, tudvalévőén, azt tartotta, hogy szamara két egyenlően vonzó és egyenlő távolságra elhelyezett szalmaköteg között éhen halna, választásra való képtelenségénél fogva. Merőben más a vála­sza ugyanerre a kérdésre a kognitív disszonancia elméletének. A kognitív disszonancia elmélete szerint ha egy pszichikus rendszer egyen­súlyi állapota valamely X tényező előállása nyomán felbillen, akkor az egyensúly helyreállításához nemcsak egy olyan viselkedés vezethet, amelynek nyomán ami X, az többé nem áll fenn (ahogyan ezt a viselkedéspszichológia állítja), hanem egy tu­dattartalom (cognitio) olyan megváltozása is, amelynek nyomán ami fennáll, az többé nem X. így például egy döntési helyzetben az okozza az egyensúly felbillenését, hogy a tétek közül az, amit célként választhatnék, nem nagyobb annál, amit esz­közként fel kell áldoznom (például a választott hasznosság a feláldozott kellemes­ségnél vagy a választott kellemesség a feláldozott hasznosságnál). Az egyensúly helyreállásához nem szükséges, hogy a tétek ilyen viszonya többé ne álljon fenn - elégséges, hogy ami fennáll, az ne a tétek ilyen viszonya legyen (vagyis nem 6 Vö. azzal, amit „...kis pénz —> kis foci"? Egy gazdaságpszichológia megalapozása (Budapest, 1990, Magyar Közgazdasági Társaság kiadása) című könyvemben Tom Sawyer-effektusként, illetve Puskás Öcsi-effektusként mutatok be. 210

Next