Garai László: Egyáltalán, minek nekünk gazdaságpszichológia? (Budapest, 2015)
III. A gazdaságpszichológia terepe: A második modernizáció - A gazdasági működés alapjául szolgáló tulajdonságok tömegtermelése
AZ ÁRU, AMELYNEK NINCS EFFEKTIV ÁRA Ahhoz, hogy egy piaci rendszer működjék, minden árunak kell, hogy létezzék effektiv ára, tehát olyan, amelynek változása ténylegesen megváltoztatja a kérdéses áru kínálatát és keresletét. Minden árunak: nemcsak a termékeknek, hanem annak a szerfelett különös árunak is, ami maga a tevékenység. A tevékenység különössége abban áll, hogy míg a terméket, amikor kínálom, pénz ellenében átengedem, amikor pedig keresem, ellenkezőleg, pénz ellenében birtokba veszem, addig a tevékenységet, akár kínálom, akár keresem, mindkét esetben én magam fejtem ki. S hogy annak a tevékenységnek, amelyet munkaként megfizetnek, és annak, amelyet szórakozásként megfizettetnek velem, fizikai megjelenése azonos, ellenben mind pszichológiai, mind ökonómiai lényegük ellentétes egymással. Ennél is furcsább azonban, hogy a munka esetleg szórakozássá válik, ha fizettetnek velünk azért a lehetőségért, hogy e tevékenységet végezzük - a szórakozás pedig munkává tehető, ha végzéséért fizetséget kapunk.6 A tevékenységre így meglehetősen furcsa keresleti/kínálati görbét kapunk. Eszerint, ha elég magas árat fizetnek nekünk, akkor elég magas lesz a kérdéses tevékenység kínálata: sokan vagy/és hosszú ideig fogjuk a tevékenységet folytatni, mert, bár kellemetlen, de megéri, minthogy nagy hasznot hajt - ha viszont elég mágas árat fizettetnek velünk, akkor elég magas lesz ugyanazon tevékenység kereslete: sokan vagy/és hosszú ideig fogjuk a tevékenységet folytatni, mert, bár költséges, de megéri, minthogy igen kellemes. S hogyan viselkedik e kínálatinak csakúgy, mint keresletinek roppant furcsa függvény abban a pillanatban, amikor egy tevékenység élvezete és költsége (vagy hozama és terhessége) éppen egyensúlyt tart egymással? Erre a kérdésre a józan ész is, meg a hozzá a legszorosabban tapadó viselkedéslélektan is csak Buridán válaszát tudja megismételni, aki, tudvalévőén, azt tartotta, hogy szamara két egyenlően vonzó és egyenlő távolságra elhelyezett szalmaköteg között éhen halna, választásra való képtelenségénél fogva. Merőben más a válasza ugyanerre a kérdésre a kognitív disszonancia elméletének. A kognitív disszonancia elmélete szerint ha egy pszichikus rendszer egyensúlyi állapota valamely X tényező előállása nyomán felbillen, akkor az egyensúly helyreállításához nemcsak egy olyan viselkedés vezethet, amelynek nyomán ami X, az többé nem áll fenn (ahogyan ezt a viselkedéspszichológia állítja), hanem egy tudattartalom (cognitio) olyan megváltozása is, amelynek nyomán ami fennáll, az többé nem X. így például egy döntési helyzetben az okozza az egyensúly felbillenését, hogy a tétek közül az, amit célként választhatnék, nem nagyobb annál, amit eszközként fel kell áldoznom (például a választott hasznosság a feláldozott kellemességnél vagy a választott kellemesség a feláldozott hasznosságnál). Az egyensúly helyreállásához nem szükséges, hogy a tétek ilyen viszonya többé ne álljon fenn - elégséges, hogy ami fennáll, az ne a tétek ilyen viszonya legyen (vagyis nem 6 Vö. azzal, amit „...kis pénz —> kis foci"? Egy gazdaságpszichológia megalapozása (Budapest, 1990, Magyar Közgazdasági Társaság kiadása) című könyvemben Tom Sawyer-effektusként, illetve Puskás Öcsi-effektusként mutatok be. 210