Garai László: Egyáltalán, minek nekünk gazdaságpszichológia? (Budapest, 2015)
III. A gazdaságpszichológia terepe: A második modernizáció - A gazdasági működés alapjául szolgáló tulajdonságok tömegtermelése
Kérdés persze az, hogy ha a modern proletariátus nem az az osztály, a bolsevik szocializmus pedig nem az az egyetemesség, amelyről az eredeti filozófiai tervben szó volt, akkor tulajdonképpen mi volt az a társadalmi szerkezet, amely háromnegyed évszázadon keresztül ennek a filozófiai tervnek a nevében működött, s úgy, hogy például ennek a kérdésnek, mely a rendszer igazi természetét firtatta volna, még a felvetését is kizárta. A TERVEZŐ SZEMÉLY KULTUSZA A választ erre a kérdésre kezdjük azzal a részével, hogy ha a tervnek radikálisan nem felelt meg a megvalósulás, akkor mi volt ebben az a tényező, ami a „valósítóknak" a szó minden értelmében túlnyomó többségét egy egész korszakon keresztül akadályozta abban, hogy észrevegyék az eltérést terv és „valósulat" között. Az ember természetére hivatkozhatnánk, analógiával érvelve gyanúnk mellett. Az analógia más esetekre vonatkozna, amikor nagy terv mozgósított embereket, egyebek között zseniális ötletre inspirálva őket a megvalósítás érdekében. Kolumbusz Kristóf esetében10 például abban állt a zseniális ötlet, hogy ő Keletet kereste, és cselesen nekivágott Nyugatnak. Lenin esetében ugyanilyen zseniális ötlet volt, hogy ő a szocialista forradalmat kereste, és cselesen nekivágott az orosz forradalomnak. Kolumbusz ötletében az volt a csel, hogy lévén a Föld gömbölyű, ellenkező irányba indulva is ugyanoda jut az ember. Tudjuk, hogy ez lényegileg így is van. Más kérdés, hogy a spanyol hajós India helyett Amerikába jutott. Viszont élete végéig hitte, hogy azt találta meg, amit keresett. Lenin ötletében az volt a csel, hogy egy forradalom hasznosíthatja a maga céljaira egy másiknak az energiáit, s ez lényegileg szintén így van. Más kérdés, hogy végül is nem a kommunista forradalom használta fel a maga céljaira egy orosz forradalom elkeseredett energiáit, hanem az orosz forradalom mindazt a szellemi energiát, amit egy szocialista forradalom csak gyűjteni és gyújtani tudott magában akkor, s majd még félszáz évig. Viszont e hatalmas energiák hordozóinak több nemzedéke hitte, hogy amit találtak, az nem más, mint amit kerestek a forradalmukban. Hogy maga Lenin meddig hitte, hogy ami Oroszországban testté lön, az a marxi ige - nem tudjuk. Abban az értelemben, hogy ami ebben az „egy országban felépíthető", az lesz majd a szocializmus (ahogyan Kolumbusznak az lett az indio, aki az új parton éppen szembejött), 1917-ben még biztosan hitte. Hiszen akkor még nem arról volt szó, hogy az orosz forradalom pótolja, hanem hogy kirobbantja a világforradalmat, amely hivatott lett volna „az uralkodó népek tetteként egyszerre és egyidejűleg" megvalósítani a kom10 A párhuzam ötletét Görög Tibortól veszem át. 308