Garai László: Egyáltalán, minek nekünk gazdaságpszichológia? (Budapest, 2015)
IV. Folytatható-e a második modernizáció?
tudomány egyáltalán vizsgálhat - az olyan lelki jelenség, amely nemcsak kíséri a gazdasági folyamatokat, hanem immáron bele is kapcsolódik ezekbe, segítve vagy akadályozva lefolyásukat -, akkor jelenik meg maga a gazdaságpszichológia is, meg egy új kényszerűség is, amelyet az új tudomány mindjárt megállapít. Eszerint a gazdasági-társadalmi rendszer a maga működésének ezekkel az emberi feltételeivel ugyanúgy bánik, mint ahogyan a modernizáció korábbi szakaszában a működés anyagi feltételeivel: hogy a természet által nyújtott feltételből előbb legyártja azt, amelyet azután majd használni is tud, s hogy az oktatás lesz ez a gyártási folyamat. Szónokinak tetszene a kérdés, hogy ennek micsoda is a terméke: mi más lenne, mint a szakember, s ez vajon mi más, ha nem annak a tudásnak és készségnek a hordozója, amelyet szakemberek korábbi nemzedékeitől egyebek között éppen az egyetemen vesz át? Néhány évvel ezelőtt, amikor a vállalkozásoknak jött el az évadja, Buda Bélával, Popper Péterrel és Ranschburg Jenővel szakemberképző vállalkozásba akartunk fogni: közös tudományunk, a pszichológia már egyetemet végzett ifjú szakembereinek kínáltunk kiegészítő szaktudást, olyan ismereteket, amelyekről biztosan lehetett tudni azt is, hogy a pszichológia mai egyetemi képzőhelyei nem kínálják fel a tanulóiknak, meg azt is, hogy a modernizáció útján továbbhaladó világ el fogja várni azoktól, akiket pszichológusként fog alkalmazni. Hogy ajánlatunknak e kettős vonatkozása mennyire jutott el azok tudatához, akiknek az ajánlatot címeztük, ezt nem tudom. Abban azonban nem tévedhetek nagyot, ha azt hiszem, hogy társaimról köztudott volt, hogy olyan szaktudás hordozói ők a pszichológián belül, amelyet - így vagy úgy - érdemes átvenni tőlük. Ehhez képest vállalkozásunk parádés bukást könyvelhetett el: az érdeklődők mind azt tudakolták, hogy az egyetemit kiegészítő tudás mellett milyen kiegészítő diplomát kínál. Lehetséges vajon, hogy az egyetemi nagyüzem gyártmánya nem is a tudásnak és készségnek a hordozója, hanem a - diplomáé? Elvégre, amikor eljön az ideje, hogy termőre forduljon az a rengeteg idő és egyre több pénz, amit az egyetemi hallgató befektet a maga legyártásába, akkor az, hogy mekkora haszonnal térül meg ez a befektetés, elsősorban azon múlik, milyen diplomát tud felmutatni az alkalmaztatásra pályázó, s legfeljebb csak utóbb, csak másodsorban azon, hogy milyen szaktudást. Mindenesetre biztató, hogy az, aki a diplomát az Ecserin vásárolja, tehát olyan helyen, ahol semmi szaktudást nem társítanak hozzá, nem számíthat nagyobb üzleti sikerre, mint az, aki esetleg Buda Bélától, Popper Pétertől, Ranschburg Jenőtől szerzett szaktudását úgy próbálná a piacon hasznosítani, hogy nem kap mellé tőlük diplomát. Ugyanakkor aggodalomra adhat okot, hogy az egyetemi gyártmány hasznosulása olyan piaci rendszerben történik, amelynek ma már a legtriviálisabb ügylete, hogy papirosért papírt vehetek, ezért pedig majd még újabb papirost. így vehetek pénzért értékpapírt, 350