Garai László: Egyáltalán, minek nekünk gazdaságpszichológia? (Budapest, 2015)
V. Szóval: Minek nekünk gazdaságpszichológia? - Gazdaságpszichológia Magyarországon
zását,5 ugyanekkor Nyugat-Európában a gazdaságpszichológiai kutatásoknak egy máig töretlenül tartó konjunktúrája vette kezdetét. MIT KUTAT? Amerikában húsz évvel korábban, nem sokkal a háború után George Katona diametrálisan ellenkező végéről kezdte fúrni az alagutat, amely a gazdaságot és a pszichológiát kell, hogy összekösse: nem ez utóbbinak az elmélete, hanem az előbbinek a gyakorlata felől. Motívumát utóbb így fogalmazta meg: „A nagy számok törvénye csak akkor alkalmazható gazdasági szituációkra, ha a véletlen tényező túlsúlyban van. Ha családok vagy cégek ezreinek döntései egymástól független okokból fakadnak, akkor az, hogy az ezrek mit tesznek majd, tényleg bizonyosabb [an előre látható], mint az, hogy egyvalaki mit tesz. De ha ugyanaz a tényező egyidejűleg nagyon sok embert ugyanabban az irányban befolyásol, akkor az [elméleti] középértéktől való eltérések összeadódnak, ahelyett, hogy semlegesítenék egymást."6 A középértéktől való eltérések összeadódásának eredménye, hogy nemcsak az figyelhető meg, hogy az egyik ember gazdasági magatartását optimista alkata határozná meg, a másikét pedig ugyanakkor a reá speciei jellemző pesszimista hajlam; hanem az is, hogy váltják egymást olyan időszakok, amelyeket általában az optimista, és olyanok, amelyeket a pesszimista gazdasági magatartás ural. Katona rámutat, hogy az USA-ban az 50-es, majd ismét a 60-as években létezett egy meglehetősen általános egyetértés arra vonatkozóan, hogy a depressziók, sőt még a recessziók is a múltba tűntek, s az ilyen időszakok váltogatták egymást olyanokkal, amikor (1958- ban, majd megint 1970-ben) a munkanélküliség meredek növekedése és egy gyors infláció a jövedelmek gyors csökkenésével emberek millióinál okozott rossz közérzetet és szorongást. Meghökkentő megállapítása pedig az, hogy nemcsak az az összefüggés jut érvényre, hogy a munkanélküliség és az infláció növekedése rossz közérzetet teremt; hanem éppígy az is, hogy a rossz gazdasági közérzetből olyan gazdasági magatartás fakad, amely ront-5 A magyarországi gazdaságpszichológiai kutatások leállásának ez csak az egyik oka volt. Egy másik, nem kevésbé fontos ok abban állott, hogy a kutatásokat 1970-ben az 1968-ban megindult reformfolyamat eredetileg tervezett radikális lefutására számítva indítottam, s amikor e folyamatot 1974-ben leállították, akkor a kutatási tervek módszertanilag is vákuumban találták magukat: makroszociálisra tervezett méretarányuk nem tette őket egy laboratóriumba bezsúfol hatóvá, miközben egy terepkísérlet lehetőségei megszűntek. Az elvetélt kutatásról, amely így a maga metaelméleti alapjainak kidolgozásáig jutott, a csoport tagjai az International Social Sciences Council referáló folyóiratában számoltak be: Garai, L. - Eros, F. Jaro, K. - Köcski, M. - Veres, S.: Towards a Social Psychology of Personality: Development and Current Perspectives of a School of Social Psychology in Hungary. Social Science Information, 1979/1.137-166. 6 Katona, G.: Psyschological economics. Elsevier, New York - Oxford - Amsterdam, 1975, 155-156. o. 406