Garai László: Egyáltalán, minek nekünk gazdaságpszichológia? (Budapest, 2015)
II. Hogyan működünk és hogyan értelmezünk? - Hogyan működünk?
döntünk egy cselekvés mellett, amikor az több hasznot hajt, mint amennyire terhes, vagy több örömet okoz, mint amennyire költséges - a mondott viszony a választásnak nem oka, hanem következménye (vagyis a költséges örömöt nagyobbnak érzem, s éppígy a mérsékelt haszonért vállalt terhet kisebbnek).3 S miközben a haszonnal és a költséggel való számolásunk, természetesen, olyan racionális, amilyennek azt a homo oeconomicus-modell leírja,4 az öröm és gyötrelem dimenziójára nézve az Aronson által bemutatott racionalizáció még csak nem is a legirracionálisabb működés. A gazdaságpszichológia bemutatja például a Tom Sawyer-effektust: hogy az embert nemcsak arra lehet hajlandóvá tenni, hogy a maga által végzett munkáért még ő fizessen, hanem elérhetik, hogy a munkát, amiért úgy fizettünk, mintha szórakozás lenne, szórakozásnak is érezzük; s éppígy bemutatja előbbinek ikertestvérét, az ellenkező irányba ható Puskás Öcsi-effektust. * A könyvnek kisebb pontatlanságokat lehet a szemére vetni. A 18-19. oldalon azt olvassuk, hogy ha valaki biztosan nyer 30 dollárt, az pontosan megegyezik azzal az eshetőséggel, mintha 80 százalékos valószínűséggel 45 dollárhoz jutna. Ennek azért tessék még egyszer utánaszámolni, hátha utóbbira 37,5 dollár jön ki (vagy 66,7 százalékos valószínűség). De ha így van, akkor is súlyos vádnak kell éreznünk a következő mondat megállapítását: „Mégis a legtöbb ember egyértelműen az első eshetőséget választja." Ha a homo tranziensre, a mi átmeneti korunk emberére is igaz (márpedig Hámori - igen helyesen - őt tartja szem előtt vizsgálódásaiban), hogy a legtöbben közülük egyértelműen a 30 dollárt választják, ha nem is 45, de akár csak 37,5 dollár ellenében, akkor jó okunk van az átmenetkor némely jellemzőjére úgy reagálni, mint a József Attila által megénekelt ember, aki „Szétnéz merengve és okos / Fejével biccent, nem remél." S ha ezután még mindig ugyanannak a bekezdésnek a következő mondatáról is meg kell állapítani, hogy az a tétel, amely az Allais-paradoxont ígéri idézni a New Palgrave szócikke alapján, nem az Allais-paradoxon, akkor egyben azt is valószínűsíteni lehet, hogy ez a bekezdés szándékosan készülhetett: legyen a kritikusnak is valami bírálni valója. Nem nagyobb a súlya annak a kritikai megjegyzés-3 Az összefüggést részletesebben lásd Aronson, E.: A társas lény. Budapest, 1987, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Akinek a részletek iránti érdeklődését ennek a könyvnek az elolvasása azért meghaladná, azoknak a könyv rövid, de az itteninél részletezőbb összefoglalását tudom kínálni Emberi potenciál mint tőke. Bevezetés a gazdaságpszichológiába című könyvem 30-34., valamint (közgazdasági alkalmazásában) 49-51. oldalán (Budapest, 1998, Aula Kiadó). 4 Valójában még ez is csak első megközelítésben igaz. Scitovsky Tibor fenntartásait (néhány továbbival együtt) az egész homo oeconomicus-modellre nézve valamelyes részletességgel mutatom be idézett könyvem 14-20. oldalán. 124