Garai László: Egyáltalán, minek nekünk gazdaságpszichológia? (Budapest, 2015)
II. Hogyan működünk és hogyan értelmezünk? - Hogyan értelmezünk?
polgárainak a jóléte után nézzen, jelentősen gyengítette a kapitalista rendszer globalizációja, amely a tőke számára lehetővé teszi, hogy kibújjon az adózás alól". Ugyanakkor valamilyen szervezetet a piac kiegészítésére - az állam ezzel kapcsolatos egykori funkciójának betöltésére - működtetni kell. Mások arra mutatnak rá, hogy ez a szükségszerűség magának a gazdaságnak az érdeke. AZ ELTÉRÍTŐ SZERVEZET ÉS AZ ESÉLY A szervezetek - államiak-e vagy sem - kisebb vagy nagyobb mértékben eltérítik a gazdasági történést ennek piacon alakuló spontán irányától. Az eltérítés lényege: egyes tranzakciók esélyének megváltoztatása, s a gazdaságpszichológia a kommunikációt egy ilyen folyamat részeként írja le. Kommunikáció által jelentősen megnövelhető ez az esély, és meggyorsítható ez a növelés, ha a megszólító a megszólítottat le tudja választani identitásáról, amellyel e proletár magát a többiekhez sorolja. A kommunikáció során általában nem is történik annál fontosabb, mint hogy általa a különböző - növekvő súllyal gazdasági - tranzakciók résztvevői úgy adminisztrálják egymás identitását s a magukét, hogy ezáltal további tranzakciók esélyeit befolyásolják. Hogy hogyan, ezt - a játék kedvéért hadd mutassam be ismét József Attila „Párbeszéd"-én. A verset ott hagytuk el, amikor a felszólításra ...jöjj, dolgozz, nagy fizetést kapsz! a megszólított ezt válaszolta: Öntudatos munkás, amig él, nem tör soha sztrájkot! Miről van itt szó? Sztrájk van, s a megszólító szeretné a megszólítottat megnyerni egy olyan tranzakcióra, amelyben bérért cserébe áruként munkát szolgáltat, mégpedig azonnal. Ahogyan hozzáfog a dologhoz, az megfelel a normál piaci árveréses folyamatoknak: „nagy fizetést kapsz!". Ha a megszólított „nagy fizetésért" is vonakodik a keresett árut szolgáltatni, akkor a szabványeljárás még nagyobb fizetésnek a kilátásba helyezése, majd esetleg a még nagy óbbnál is még nagyobbé. Azonban nem ez történik. A megszólítottnak nem az az ellenvetése, hogy ilyen nehéz munkáért, amit ilyen bűzben és koszban végez az ember, még annyival sincs megfizetve. Ehelyett a maga szociális identitását idézi fel és annak a tevékenységnek is a szociális identitását, amelyet áruként meg akarnak tőle vásárolni: Öntudatos munkás, amig él, nem tör soha sztrájkot! És elkezdődik egy kommunikációs manőverezés, amelyben a megszólítónak a taktikája az, hogy a megszólítottat a társaitól megkülönböztesse, a megszólítotté pedig, hogy magát a társaival azonosítsa. Hadd bocsássam meg eközben a gazdaságpszichológia nevében József Attilának azt a századvé198