Garai László: Egyáltalán, minek nekünk gazdaságpszichológia? (Budapest, 2015)
III. A gazdaságpszichológia terepe: A második modernizáció - A gazdasági működés alapjául szolgáló tulajdonságok tömegtermelése
{ Gazdaságpszichológiai dolgozat a tervezésről meg a piacról* A harmincas években több közgazdász1 amellett érvelt, hogy tervgazdaság nem lehetséges, hacsak nem bánik úgy az állam az egyénekkel, mintha a termelés eszközei volnának, nem pedig alanyai. Ha ugyanis, írták, az egyén alanyként maga választja meg, hogy mit termel (például, hogy milyen pályán dolgozik), s azt is, hogy mit fogyaszt (milyen árut vásárol a rendelkezésére álló pénzért), e kettős választása az előreláthatatlan és kezelhetetlen véletlennek a homokszemét viszi a tervgazdálkodás fogaskerekei közé. Az összefüggést a korszak marxistái is megfogalmazták - a visszájáról. Például József Attila. JÓZSEF ATTILA „ANTIMARXISTA BOLONDGOMBÁJA” „A Valóság c. szerkesztésemben megjelent budapesti lap 1. számában Egyéniség és valóság címen cikket írtam.2 Ez írásomat a magyarországi marxis* Az eredeti szöveg megjelent: Valóság, 28. 1985/8. 25-41. o. Újabban: Globális rendszerváltás? 65-93. o. A cikk eredeti címe - Laikus dolgozat a tervezésről meg a piacról - ironikus utalás volt egy jegyzetre, amellyel nem sokkal korábban az És szerkesztőségét kötelezte a tudomány és az ideológia kérdéseiben Illetékes Elvtárs, hogy attól a két cikktől, amelyet Ludassy Máriától, illetve amelyet tőlem közölt az előző számban arról, hogy a marxizmus miért vált tökéletesen érdektelenné a hazai értelmiségi közönség számára, akképp határolja el magát, hogy mindkettőnket megfelelően választott pejoratív jelzővel hatástalanítson. Énrám akkor a laikus epiteton ornáns lett leosztva. A cikk mottójául idéztem az Idegen szavak és kifejezések szótárából a szó két jelentését (1. nem szakmabeli; 2. nem egyházi), s egy hosszabb bevezető jegyzetben hasonlítottam össze a magam szerencsés sorsát a szovjet másképpen gondolkodó Medvegyevével, akit amikor laikusnak neveztek ki, egyben elmegyógyintézetbe is zártak, minthogy olyasmivel foglalkozott, amihez semmi köze nem volt: ti. a szovjetunióbeli viszonyokkal... * Lásd például Hayek, F. A. (eds.): Collectivist Economic Planning. London, 1935, Routledge. 2 Lásd József Attila összes művei. III. Budapest, 1958, Akadémiai Kiadó, 120-127. o. 208