Garai László: Egyáltalán, minek nekünk gazdaságpszichológia? (Budapest, 2015)
III. A gazdaságpszichológia terepe: A második modernizáció - A gazdasági működés alapjául szolgáló tulajdonságok tömegtermelése
Mármost a humánerőforrásnak az egészére nézve ez utóbbi paradigma érvényes. Az emberi tudást sem tulajdonsága minősíti, hanem viszonya más emberek tudásához.9 Ami a tudás értékét megadja, az igen gyakran például az elsőnek tudás, vagy éppenséggel az egyedül való tudás: az atombomba gyártásának monopolizált ismerete nem ugyanaz az ismeret, mint lett, amikor már ketten birtokolták. Máskor éppen a tudás elterjedtsége adja meg a tudás lényegét: eszperantóul tudni nem ugyanaz a tudás, amikor egyedül Zamenhoff birtokolja, mint amikor már ezer eszperantista tudja szervezett összejövetelein az egymás közötti érintkezésben használni, s megint más, ha már milliószámra vannak, akiknek aztán éppen ettől, hogy már milliószámra vannak, olyan tudásuk van, amelyet spontánul előállható élethelyzetekben is lehet használni. A szovjet gazdasági-társadalmi rendszerben felhalmozott fantasztikus tömegű és igen kiváló minőségű tudást is tulajdonsága ellenére az a viszonya tette a rendszer egésze számára nagyon erősen csökkent értékűvé, hogy a rendszer szerkezete nem tette lehetővé, hogy e tudás eredeti hadiipari - kialakulási helyéről elterjedjen. Ugyanilyen kritériuma lehet a szellemi munkaképességnek az a viszony, hogy a szellemi érték egymással vetélkedő szellemi termékek közül váljék ki. Ahol a pozitív és a negatív érték eleve egyértelműen ki van osztva a szellemi élet különböző produktumai között, ott semmilyen szellemi életről nincs szó. Sőt, a legegyszerűbb lelki élet is csak ott áll elő, ahol az élethelyzet valami többértelműséget foglal magában - e nélkül csak fiziológiai mechanizmusok által szabályozott automatikus működések vannak. Ezzel függ össze a pszichológiának az a felismerése, hogy a gondolkodás csak másképpen gondolkodás lehet: aki ugyanúgy gondolkodik, mint ezt ő vagy másvalaki korábban tette, az nem gondolkodik, hanem működik, amint ezt bármely más automata is teszi mindaddig, amíg egy váratlan fejlemény nyomán zavar nem támad a működésében. Végül is az emberrel való kufár gazdálkodás olyan számítást feltételez, amely az emberrel nem csak mint az adott egyénnel kalkulál, akiben pénz és munka ráfordításával hasznos tulajdonságok fejleszthetők ki, melyeknek ő lesz a haszonélvezőjük. Hanem más egyének, a többi egyén tulajdonságaival is, melyek - immáron nem járulékos - externalitásainak szintén ő lesz a haszonélvezőjük: ezek éppúgy, mint saját tulajdonságai, meghatározzák az adott egyén viszonyait, amelyektől függeni fog, hogy ő milyen minőségben és milyen hatásfokkal lesz az információgazdálkodás hatótényezője. Ezzel függ össze például az az ugyancsak Scitovsky Tibor által felismert modernizációs fejlemény, hogy, teszem azt, az olyan viszony, mint az egyenlőség, illetve egyenlőtlenség, a politika és az erkölcs szférájából a gazdaságéba is átemelődik. Scitovsky ezt olyan jószágnak tekinti, amellyel kapcsolatosan éppúgy vizsgálni lehet, hogyan alakul iránta a kereslet, s ezt hogyan elégíti ki a kínálata, mint az árutermelés feltétele mellett általában megtesszük, mégpedig nemcsak 9 Teljes egészében ezzel az összefüggéssel foglalkozik „...elvegyültem és kiváltam"... című monográfiám, amely e tételt bizonyítja mind az egyén pszichológiai tulajdonságaira nézve (József Attila alkotótevékenységének elemzésén keresztül), mind pedig egy társadalmi szerveződés szociológiai tulajdonságait tekintve (a bolsevik típusú struktúra vizsgálata révén). A további megállapításokat nagymértékben ennek a könyvnek az érvelésére építem. 240