Garai László: Egyáltalán, minek nekünk gazdaságpszichológia? (Budapest, 2015)
III. A gazdaságpszichológia terepe: A második modernizáció - A gazdasági működés alapjául szolgáló tulajdonságok tömegtermelése
a tervgazdálkodás lehetőségének kérdéséről folyt.31 Több közgazdász amellett érvelt, hogy tervgazdaság nem lehetséges, hacsak nem bánik úgy az állam az egyénekkel, mintha a termelés eszközei volnának, nem pedig alanyai. Ha ugyanis, írták, az egyén alanyként maga választja meg, hogy mit termel, s azt is, hogy mit fogyaszt, e kettős választása az előreláthatatlan és kezelhetetlen véletlenek homokszemét viszi a tervgazdálkodás fogaskerekei közé. Ezt az összefüggést könnyű belátni. Olyannyira, hogy a tervgazdálkodás hívei is megfogalmazták - a visszájáról. József Attilának erre vonatkozó érveit például jelen kötet egy másik tanulmányának szövege32 idézi. Ott amellett érvel, hogy a dolgozni tudó egyéneket mint termelési eszközöket szintén köztulajdonba kell venni, különben tervgazdaság nem lehetséges. S hogy e gondolattal József Attila nem állt egyedül a korszak marxistái közül, illusztrálja például Buharinnak ez az 1920-ban megfogalmazott gondolatmenete: „...éppen a munkásosztály valódi, nem pedig fiktív szabadságának nevében szükséges az úgynevezett »szabad munkavállalás« megsemmisítése. Minthogy ez nem békíthető össze a helyesen megszervezett tervgazdálkodással s a munkaerő tervszerű elosztásával. Következésképpen a munkakényszer rendje és a munkaerő állami elosztása a proletárdiktatúrában az egész apparátus szervezettségének és általában a proletárhatalom tartósságának viszonylag magas fokát fejezi ki."33 így a korabeli marxista és nem marxista, tervgazdaságpárti és tervgazdaság-ellenes szerzők számára egyaránt magától értetődő volt, hogy a pszichológiai tényező - például az, amelyik a választást motiválja - gyökeres bizonytalanságot visz a tervgazdálkodás rendszerébe. Csakhogy a piacgazdálkodás rendszerébe is. Ez egyenesen következik előzőekben tett pszichológiai megállapításokból. A piac az árakon keresztül szabályozná a termelők és a fogyasztók magatartását. Ehhez az kellene, hogy az egyén mindenkor annak az árunak a termelését válassza, amelyre az éppen kialakult árak mellett a legnagyobb mértékben igaz, hogy e termelés hasznossága nagyobb, mint terhessége - ehelyett gyakran az történik, hogy az a termelés, amit az ember éppen folytat, az ármozgás ellenére is megmarad, csak éppen kevésbé terhesnek fogja azt érezni az ember, mint amenynyire a kialakult árak mellett hasznos. S a fogyasztónak sem okvetlenül a magatartását befolyásolja az áralakulás, hanem esetleg csak az érzéseit, amelyek azt az önkényes magatartást kísérik, hogy azt fogyaszt, amit fogyaszt, de ezt mindenkor kellemesebbnek érzi, mint amennyire az az éppen adott árszint mellett költséges. Még egy homokszem: a tevékenység szociális identitása • Az idézett tanulmánynak egy további megállapítása annak a szerfelett különös árunak a 31 Hayek, F. A. (ed.): Collectivist Economic Planning. London, 1935, Routledge. 32 „Gazdaságpszichológiai dolgozat a tervezésről meg a piacról." 208-228. o. 33 Buharin, N. I.: Ekonomika perehodnogo perioda: Piity k szocializmu v Rosszii. Izbrannüje proizvegyenyija. New York, 1967, Omikron Books, 118. o. 272