Garai László: Egyáltalán, minek nekünk gazdaságpszichológia? (Budapest, 2015)
III. A gazdaságpszichológia terepe: A második modernizáció - A gazdasági működés alapjául szolgáló tulajdonságok tömegtermelése
s e veszteséget kiegyenlíti, ha ellentételezésül te ugyanakkor átengeded nekem pénzednek megfelelő mennyiségét. Az energiagazdálkodásnak ugyanígy feleltethető meg egy másik ideális modell: a klasszikus nagyüzemé, ahol egyetlen gőzgép állítja elő az energiát, és azt egy transzmissziós rendszer osztja el minden egyes műhelybe, a műhelyen belül pedig minden egyes géphez. Itt az összefüggés az, hogy ha az egyik alrendszernek jut az energiából, akkor nemhogy ezáltal másoknak kevesebb jutna, hanem, ellenkezőleg, a rendszer egyensúlyban tartása megköveteli, hogy egyidejűleg más alrendszerek is részesedjenek. S annak, amit az alrendszer kap, az ellentételezése nem úgy történik, hogy cserébe adnia is kell valamit, hanem úgy, hogy aki elfogadja a központtól az energiát, amellyel eszközöket tud mozgósítani, az elfogadja hozzá a célokat is, amelyeket a központ a maga terveinek megfelelően alakít ki, és ugyanazon transzmissziós struktúra mentén oszt szét a műhelyek, azon belül pedig az egyes gépek között. A 19. századi szocialisták tulajdonképpen- az energiagazdálkodásnak ezt a tervszerű modelljét állították szembe az anyaggazdálkodás piaci modelljével;- a nagyüzemi gazdálkodást akarták össztársadalmi méretarányban érvényre juttatni. S az általuk elgondolt szocializmus Marxnál még egy további módon kapcsolódik a nagyüzemhez: az ott dolgozó munkásokon keresztül. József Attila, aki költő létére tudós Marx-interpretátor is volt, Szocialisták című versében munkásokról ír, Munkások című versében pedig szocialistákról. Ez az azonosság valamikor rajta kívül olyan széles körök számára volt magától értetődő, hogy hosszú ideig senkinek sem jutott volna eszébe rákérdezni: miért kell úgy lennie, hogy a szocialista értékrend iránt az legyen különösen fogékony, aki munkás, a munkás pedig egy olyan értékrend iránt legyen különösen fogékony, amely szocialista. Maga József Attila a feltételezett azonosságot Marxra hivatkozva értelmezi, aki „a társadalmi haladás alapjául megtette az ipart és a munkásságot, amazt mint tárgyi, emezt mint alanyi tényezőt véve számításba, s a társadalmi haladás következő állomásaként a szocializmust fogta föl, mint következményt a modern ipar tárgyi oldaláról nézve és mint célt a munkásság alanyi szempontjából" .4 A munkásosztálynak azért jutna a legújabb kori történelem alanyának kitüntetett szerepe, akiben célként tudatosul, ami a modern iparban mint tárgyban csak következményként működik, mert a munkásoknak kell működtetniük azt az ipari berendezést, amelyet csak társadalommá szerveződve lehet működtetni. Márpedig a „szocialista és társadalmi forradalomnak az emberek közt és az embereken belül egymástól elválaszthatatlanul egyszer-4 József Attila: Hegel, Marx, Freud. Szép Szó, 1938. január-február. 17. o. Lásd még József Attila összes művei. III. Budapest, 1958, Akadémiai Kiadó, 263. o. (Kiemelések tőlem - G. L.) 305